Villámgyors vadász

Nem kellett sokat várni, amott villámsebesen átsuhant egy hím kis sólyom (Falco columbarius), később karvalyok, rétihéják és egy vándorsólyom vadászott énekesmadarakra a határban.

Mikor hazafelé indultam, megjelent újra egy kis sólyom a légtérben, lábai között méretéhez képest egy nagyobb madárral. Gyorsvonat sebességével repült zsákmányával, jó messzire leszállt a napsütésben sziporkázó hóra a sík mezőgazdasági tábla szélén.

Nem kellett több nekem, nyomába eredtem, süppedt alattam a hó, gyorsan legyalogoltam a majdnem kilométernyi távot, és már szép fények mellett, a Torna patak közeléből figyeltem a csodaszép, öreg hím madarat. Tollas gatyája súrolta a havat, zsákmányának vérétől odaragadt pihetollak lengedeztek csőrén, amit gyakran próbált lábával levakarni. Egy fenyőpintyet kapott el! Miközben tépett, a tollak, messze szálltak a havon, körülötte pintytollak hevertek szerteszét.

A kis sólyom hím egyedei ritkábban kerülnek szem elé. A tél számukra a túlélésről szól
Fotó: ifj. Vasuta Gábor

Talán tizenöt percig lestem madarunkat, majd nagy ívben kerültem, nem akartam megzavarni, bár szemmel láthatóan nem foglalkozott velem, én pedig a Torna patak gátján igyekeztem hazafelé a jó meleg lakásba, már jól átfagyva. Murphy-törvény, hogy ilyenkor nincs nálunk fotógép, de ha becsukom a szemem, sok év után is magam előtt látom.

Ezek a napok aranybetűsek a madarásznaplómban, bearanyozzák életemet. A kis sólyom hím egyedei ritkábban kerülnek szem elé, fiatalokat és a tojókat gyakrabban látni.

A nagy hidegben ők is életben szeretnének maradni, ezért számukra fontos a táplálék, mit sem törődnek az ember közelségével. Kihasználom a február közepéig kitartó hideget, no meg azt, hogy itt vannak szinte mellettünk, naponta kijárok és figyelem őket hogy minél több aranybetűs nap legyen madarásznaplóm lapjain és lelkem legmélyén.