Aranydiploma - A tanítóképző utolsóként végzett diákjai

Tizenkét meghatódott volt tanító, hozzátartozóik és meghívott vendégeik gyülekeztek az oktatási intézmény legszebb termében, ahol annak idején számos tanórát töltöttek el együtt. 

Osztálytársait, egyetlen élő tanárukat, Lux Ibolyát és a meghívottakat Tungli Gyula üdvözölte, aki beszédében kiemelte az intézményben eltöltött négy esztendő emlékeit, megemlékezett tanáraikról, és köszönetet mondott Lux tanárnőnek, aki szorgalomra, kitartásra, tisztességre, emberségre nevelte az 1959. június 25-én képesítőző húsz tanítójelöltet. 

- A pápai tanítóképzés hatvanhárom tanéve nem merülhet fe- ledésbe - fogalmazott a szónok, aki arra kérte a város polgármesterét, hogy teremtsen lehetőséget Pápa a képzés újraindítására. Az ünnepélyes, meghitt hangulatot Gelle László szavalata, Simon Géza klarinét- és Nagy Imre zongorajátéka fokozta.

A ma Cegléden élő dr. Szabó Alfréd visszaemlékezéseinek a Fél évszázad tükörcserepei címet adva foglalta össze érzéseit, gondolatait, hol humorosan, hol szívbemarkolóan emlékezve a tanítóképzőben töltött évekre.

Dr. Kovács Zoltán, a város polgármestere is köszöntötte az ötvenéves találkozó résztvevőit, és gratulált a jubileumhoz. Válaszolva a tanítóképzés pápai lehetőségeire, kifejtette, hogy ennek lehetősége a mostani körülmények között minimálisnak látszik, ám amíg akadnak emlékezők, addig az 1959-ben megszüntetett képző szellemisége nem veszik el. 

A tizenkét jelenlévőnek dr. Cseh Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának dékánja adta át az aranydiplomákat, aki beszédében kiemelte a pápai képző módszertani kultúráját és magas színvonalú oktató-nevelő munkáját. - Ehhez ma úgy tudunk hűek maradni, ha Győrben kiváló tanítókat képzünk - fogalmazott a dékán.