Litkey: nem érdekel

Sőt, nem is érti, a felvetést. Nem a vitorlázástól, pláne nem a Kékszalagtól búcsúzik, csak e verseny hagyományos lebonyolításától. Jövőre ugyanis ismét indulhatnak többtestű hajók, rá két évre pedig minden Kékszalagon elrajtolhatnak ezek az egytestű hajóknál sokkal gyorsabb vitorlások.

És a kutya itt van elásva. Litkey már a katamarános rezsimre készül. Jelenlegi hajója, mely jó hajó, négyszeres győző, mégis egy letűnt kor darabja. Ma még nyerőesélyes, de a holnap már nem róla fog szólni.

Hogy kinek lobog az utolsó előtti klasszikus Kékszalag, csütörtök délutánra kiderülhet. Abban szinte mindenki egyetért vitorlásberkekben, Litkey Farkas hajóját, a Lisa  Budapest Bankot csak három egység verheti meg. A Király Zsolt vezette Szponzi, a Rauschenberger Miklós kormányzása alatt vitorlázó Vodafone - BudaCash (eredetileg: Principessa) vagy Soponyai Géza saját építésű Avatárja.

Litkey a Szponzit látja a legharapósabbnak. Úgy gondolja, a csapat jól tette, hogy letett a tuningolásról és már régen beült kettes számú hajójukba, mely átépítés nélkül is megfelel az idei kiírásnak. A szabályok ugyanis idén nem engedik a trapézosok vagy kiülőkeretesek indulását, márpedig a csapat első számú hajója, a Raffica ilyen. Korábban megpróbálták átkozmetikázni, de Litkey szerint belátták, nem vált be.

A Principessát szintén győzelmi esélyesnek tartja, bár úgy gondolja nekik hátrányukra szolgál az a fajta átépítés, amilyenről Király Zsolték lemondtak. - Egész nyáron olyan hajóval edzettek, amit az utolsó pillanatban megváltoztatnak. Mintha raliautóval gyakorolnának a Forma 1-re - fogalmazza meg kételyeit.
A harmadik ellenfél az Avatar, mely azonban jóval nehezebb a másik háromnál, így Litkey csak viharos szélben ad nekik esélyt. - Soponyai Géza más utat választott, mint mi hárman, akik folyamatosan csökkentettük a hajóink tömegét és mára gyakorlatilag tőkesúly nélkül, uszonnyal versenyzünk. A gyengeszeles szalagokon ez be is jött, de ha egyszer viharos szél lesz, az Avatar verhetetlen lehet.
 
Ráadásul tavasszal még úgy nézett ki, az Avatarnak lesz még egy erőssége, a szárny. "Akárhogy is nézzük, a hazai vitorlázás történetében mérföldkő a repülőgépszárny kifejlesztése" - a mondatot nem egy pr-anyagból ollóztam, az egyik legnépszerűbb vitorlás portál fórumoldalán olvasható és a bejegyzésekből kiderül: a kommentelő sokak véleményét öntötte szavakba. 

Soponyai Géza, a szárnypróbálgató hajóépítő és vitorlás versenyző évek óta esélyese a Kékszalagnak. De ha soha nem nyer, akkor is beírta magát a sportág történetébe.  Ő az, aki nem csak vitorlázik, de üzemében meg is építi a hajókat, nevéhez fűződik az egyik legnagyobb számban értékesített hajótípus gyártása. Ezek egyébként hasonlítanak Soponyaira: bírják a sebességet.

Legújabb fejlesztése a hajóra szerelhető szárny, egy merev vitorla. Az ötlettel a legutóbbi Amerika Kupán a legpatinásabb, legtöbb pénzt megmozgató versenyen találkozhattunk először. Ott a szárnnyal felszerelt hajó esélyt sem adott a hagyományosnak. Soponyai azonban továbbment a fejlesztésben és talán ez okozott gondot neki. Míg az Amerika Kupán induló hajón fix szárny volt, addig a magyar reffelhető, azaz felülete csökkenthető. Nem felesleges okoskodás ez, hiszen míg az előd olyan versenyen indult, ahol igen szűk szélerő és hullámméret-tartományban indítottak csak rajtot, addig neki a teljes szélcsendtől a fákat csavargató viharig minden körülményre fel kell készülnie.

Ironikusan mondhatnánk: ennyivel különb a Kékszalag az Amerika Kupánál... Viszont a kihívás is ennyivel nagyobb, ezért Soponyai végül lemondott, hogy szárnyat adjon az Avatarnak. Hagyományos vitorlával indul. Egy kisebb szárnyat egy 70-es cirkáló próbálhat ki a Kékszalagon.

Nincs szárny-problémája a Principessának. - Jó a hajónk és jó a csapat. Mi kell még? - mondja igen optimista hangulatban Rauschenberger Miklós kormányos. Az önbizalom  érthető is, hajójukat segíti a földkerülő, a világ leghíresebb vitorlásversenyén, az Amerika Kupán is bizonyított Weöres Szabolcs, taktikusuk pedig az Európa-bajnoki harmadik, olimpikon, sokszoros magyar bajnok Fináczy György, a tó egyik élő legendája. Arra a kérdésre, ennyi kivételes versenyző közül egyáltalán ki dönt a hajón, a kormányos csak nevet, aztán elmeséli tavalyi legfontosabb döntéshozataluk történetét.

Stabil 4. helyen álltak, az egytestűek között pedig elsők voltak, amikor választás elé kerültek: vagy biztosra mennek és tartják a pozíciójukat, vagy húznak egy kockázatosat, mellyel nagyon visszaeshetnek, de talán-talán meg is nyerhetik a Kékszalagot. Súlyos dilemma. A döntés a kormányosé. Miklós úgy döntött, szavazzanak. Kockáztattak és a 6. helyen futottak be. Viszont senki nem okolt senkit. - Győzni akartunk - kommentál tömören. Kérdés, hogy idén sikerülhet-e ez egy olyan hajóval, amely az átépítés miatt szinte ismeretlen számukra. A kormányos nem fél. Azt mondja, az újítás korántsem olyan jelentős, hogy az alapvetően megváltoztassa a hajó futásteljesítményét.

Király Zsolt viszont úgy döntött, csapatuk tradícionális hajójával, a Sponzival vág neki a Kékszalagnak. A döntést indokolja, hogy ez a hajó megfelel a kiírásnak, nem szükséges átépíteni, így nem szükséges kísérletezniük, az összeszokott csapat ismeri a hajó minden rezdülését. - Egyszer már megpróbáltuk, hogy a Rafficát építjük át, de nem az elvárásoknak megfelelően működött.  A Sponzi most új műszerezettséget kapott, új vitorlákat is vásároltunk, hisz a Rund Um-on egy szerencsétlen baleset miatt elvesztettük a nagyvitorlát, de komolyabb átalakításokba nem vágtunk bele.

- A Sponzi testesebb, stabilabban vitorlázható, szélesebb a vízvonala, mint a Rafficának, ezáltal könnyebben kezelhető  véli a kormányos. A csapat különlegessége, hogy az Irigy Hónaljmirigy két tagja is a legénységhez tartozik. Ők ugyanúgy részt vesznek az edzéseken, ugyanúgy vitorláznak, mikor idekük engedi, tagjai a Raffica VSE-nek. Arról faggatva a kormányost, hogy milyen időjárásnak örülnének legjobban, mosolyogva annyit mond, hogy ezek a hajók kisebb szélre vannak kalibrálva. Tizenöt csomós szélig kezelhetőek, afölött már nem a versenyzésre, sokkal inkább a túlélésre rendezkednénk be - mondja Király Zsolt.

Legek harca a vízen

A Kékszalag Európa legrégebbi és leghosszabb  tókerülő viadala. Első alkalommal 1934-ben írták ki néhány nevezővel. Tavaly már 623 egység nevezett, ez a megdöntésre váró részvételi rekord. Rekordból  akad patinásabb is. Hiába a high-tech, a régi mesterek fahajói ma is tartják magukat. Például az 1944-es építésű Nemere II,  melynek 10 óra 50 perces rekordját máig nem döntötte meg senki. Ahogy jó ideig nincs veszélyben a legöregebb vitorlás dicsősége sem: a Kishamis idén 115 éves és köszöni szépen jól van, aktívan versenyez.

 

A tókerülés remek buli: lehet küzdeni és lazítani

Több szempontból is mérföldkőhöz érkezett a Kékszalag. Egyrészt úgy tűnik, ez az utolsó előtti fékezett habzású regatta - két év múlva még lesz egy-, aztán átveszik a hatalmat a többtestűek és a trapézkeretes hajók, amitől láthatóan többen kicsit be is zsongtak. Néha azonban elfelejtjük, a Kékszalag nemcsak róluk szól, a vitorlázás krémjéről,  a nagymenőkről, akik pénzt és energiát nem kímélve edzenek, készülnek, hogy végül elsőként fussanak be a célba. A Kékszalag azokról is szól, akik elindulnak, akik a kis balatoni hajójukkal nekivágnak a távnak. Mert a tókerülő verseny remek buli, ahol próbára tehetjük a korlátainkat és képességeinket, küzdhetünk is és lazíthatunk is. Idén a szervezésre sem lehet panasz, a rendezők végre bebizonyították, nekik sem csak a nagymenők számítanak, hanem az egész mezőnnyel törődnek. Átrakták a rajtot csütörtökre, hogy a szombati bulira azok is  kényelmesen odaérhessennek, akik nem diktálnak őrült iramot, így nincs több balhé és veszekedés.  Ami pedig engem illet, újra elhatároztam, mint egyébként minden évben, a következő Kékszalagon tényleg ott leszek!

Szabados Judit