Iskolakezdés vidáman

Pedig kitűnő tanuló mindkettő, magaviseletükkel sincs semmi probléma, mi meg mindent meg is teszünk nekik, igaz, azt elvárjuk, ha megkezdődik az iskola, délután csak tanuljanak, és nálunk az a rend, hogy hétvégén játszhatnak a többiekkel, mert délutánonként még várják őket a különórák is, amiket kiválasztottunk nekik, de hát első a tanulás, meg a kötelesség! Csak így lehet ember a gyerekből, ha már ilyenkor megtanulja, nem igaz? – kérdezi a társát.

– Nálunk szerencsére minden rendben van, alig várják a gyerkőcök, hogy mehessenek, kelnek maguktól is, nem kell noszogatni őket, nincs veszekedés, meg kiabálás, nálunk ismeretlen az, amiről beszélsz – kontrázza nagy nyugalommal a mellett ülő, majd folytatja: – Pedig a három közül egyik sem dicsekedhet kiváló tanulmányi eredményével meg jó magaviselettel, mi különórákra se küldjük őket, ha van kedvük, elmennek focizni, a lányok kézilabdázni, és hétközben is többször adódik úgy, hogy megtelnek a gyerekszobák az osztálytársakkal, meg a haverokkal. Minálunk jókedvvel indulnak reggelente, nincs „para” a szeptember miatt – kavargatja kávéját jókedvűen, nagy nevetések közepette. Barátnője elképedve kérdi tőle, és ti ezt hagyjátok, hogy ilyen lazák legyenek a napok? – Miről beszélsz? – hangzik a kérdés. – Nem lazák, csak vidámak. Tudod mi a titkunk? Hagyjuk, hadd legyen gyerekkoruk!