Több mint kétmillió kilométer, balesetmentesen!

- Harminchat év alatt az összes  autótípust vezettem már a vállalatnál - mondja Kovács Miklós, aki szimbolikusan ötvenhatszor kerülte meg a Földet, és háromszor látogatott a Holdra. Kezdetben árut szállított teherautósofőrként, majd szerződéses járatra ült. Gyakorlott buszvezetőként különjárattal vitt  csoportokat Európa  minden tájára. Most  kilencfős mikrobusszal szállítja az Alba Volán jégkorongozóit és öttusázóit a versenyekre. 
- A munkám  tényleg a szenvedélyem, örökmozgó vagyok időjárástól, napszaktól függetlenül. Ha két napig nem ülhetek kormány mögé, szinte elvonási tüneteim vannak, annyira megszoktam a nagy távolságokat. Bár a családom ritkán lát, de ha otthon vagyok, kétszer annyira örülnek. A feleségemet is egy kiránduláson ismertem meg középiskolás korában, a gyerekeink pedig beleszülettek ebbe az életmódba. Évente nyolcvan-százezer kilométert teszek meg, és soha egyetlen koccanást sem okoztam. Nagyon fejlett a térlátásom, szinte telepatikus kapcsolatban vagyok a többi autóssal: szinte előbb tudom, hogy mire készül a másik, mint ő maga  - meséli Miklós. - A legszebb emlékeim egyike pedig, hogy Svédországban egy nagyváros fényeit láttam az erdők fölött, és már órák óta egyre csak közeledtünk felé, de nem értünk oda. Egyszer csak rádöbbentem,  hogy abba a városba soha nem  érkezünk meg, mert az a sarki fény! Nagyon kellemes  látvány volt.
Az első hosszabb utam Isztambulba vezetett. Ezeket az utakat hívták  arany- és irhajáratnak. Nekem is volt félnivalóm mindig, de ügyesen a lépcső  vastag szőnyege alá rejtettem a megrendelésre hozott nyakláncokat, karkötőket. Följött a határőr, és azt kérdi, hoztál valamit? Mondom: aranyat. Azt kérdi, hol van? Mondom: rajta állsz. Gondolkodik, elneveti magát azt mondja: ja, az Ikarust?
Bejött.