Vasszöcske a pályán

-Az autocross iránti vonzódásunk nem szerelem, inkább fertőzés, melyre évtizedek óta nincs gyógyír, no persze soha nem is kerestünk rá -mondta a 60 éves Radák Sándor. - Régen mindenki otthon, a fészerben eszkábálta össze a kocsiját, aztán már indulhatott is vele a versenyeken.

Radák Sándor hozzátette: az a mondás járta akkoriban, hogy ha látsz az autóbontóban egy már kiszuperált Wartburgvázat, szerelj rá néhány csövet, egy jó kis motort, és autózz!

-Mi is így tettünk, bár voltak félresikerült próbálkozásaink - folytatta. - Az egyik autószerelő barátommal poénból leszereltük egy Volkswagen Bogár kasztniját, és 30 éves fiatalemberként úgy gondoltam, a torzót megmutatom a világnak. Igen ám, de a kormány nem volt rögzítve, s kanyarodásnál elburultam a kormánnyal együtt, az autó pedig irányíthatatlanul egy kertkaput átszakítva állt meg. Szerencsére nem sérültem meg, de azt megtanultam, hogy ész nélkül nem hajthatok a közúton.

Vicces sztorikból amúgy van bőven. Az első crossautóját például az akkoriban nagy becsben tartott családi Fiat 127-es árából vásárolta. Ezen persze a család nem nevetett annyira, hiszen személyautó helyett be kellett érniük az együléses szöcskével, de Sándor legalább versenyezhetett. Később több kocsit is épített a barátokkal, hiszen minden olcsó volt.

- Attila fiam akkor még nagy ívben kerülte a versenyeket - így a négy magyar bajnoki cím és számos dobogós hely birtokosa, Radák Sándor. - Inkább a nagypapával ment a hegyre, és a 412-es Moszkviccsal vette az akadályokat. Azt is nagyon élvezte, de amikor 14 évesen beült a szöcskébe és odalépett, már csak azt akarta vezetni.

A 38 éves Radák Attila is így emlékezett a történtekre, ám azt még elmondta, hogy már a hegyen, a Moszkvics ülésében is versenyzőnek érezte magát.

- Csapattam mindenhol, szeretem a sebességet - lelkesedett Attila, aki a tavalyi divízió III-as bajnokságban az 1400 köbcentis, 210 lóerős Suzuki Hayabusa motorral hajtott gépével a harmadik helyet szerezte meg. - Édesapámtól örököltem az autókat, s élvezettel vezettem minden versenyen. Imádom nyomni a gázt, előzni, ugrálni a dombokon, egy pillanat alatt feldobja az ember adrenalinszintjét. Ez amolyan férfimunka, tette hozzá még Radák Attila, aki feleségét, Tímeát is az egyik verseny helyszínén, Dömsödön pillantotta meg.

- A autók különleges kialakításuk miatt jól tapadnak az úton, ám előfordulnak kisebb-nagyobb bukások - tette hozzá Attila. - Tavaly Túrkevén 100 kilométeres tempónál eltaláltam egy buckát, az megdobta az autót, aztán hosszában és keresztben is megpördültem. Az abroncsok ugyan szanaszét repültek, és a kocsi is sok helyen megsérült, nekem mégsem esett bajom.

Horrorisztikus balesetről Attila édesapja, Sándor sem tudott beszámolni, ám egyszer kocsijába oldalról belecsapódott egy másik versenyző gépe. A kezét forróság öntötte el, ám mit sem törődve ezzel, a második helyen ért célba. Mivel látta, hogy a kesztyűjéből ömlött a vér, egyből a mentőhöz hajtott. A bal kezén a kisujját csak egy bőrdarab tartotta a helyén, ám végül a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően sikerült megmenteni.

Nem épített új autót a szezonra

A Kanizsa Autocross SE színeiben induló Attila az április végén kezdődő szezonra nem épített új autót, ezúttal is jól megszokott Suzuki Hayabusával áll rajthoz. A vasszöcske egyelőre darabokban van, de Radákék azt ígérték, az idénynyitó máriapócsi viadalra elkészülnek vele.