Buch Tibor színpadon és lovon is otthon érzi magát

A Pelikán Teremben találkozunk, a próba után. Telis-tele van izgalommal ez a darab, mondja a Christie-krimiről. Az általa alakított  Hastings kapitány pedig  bonyolultan figyel, szemérmes ember, de a maga módján segíti a híres dektív, Hercules Poirot  nyomozását.  Prózai szerep, pedig  Buch Tibor leginkább a zenés műfajokban mutatott alakításairól  ismert. Játszott musicalekben, operettek bonvivánja,  kifejezetten jól áll neki  a frakk, még inkább a huszáregyenruha.
- Kicsit szomorú  vagyok, hogy  az utóbbi időben ezt az adottságomat, képességemet nem használták eléggé a Vörösmarty Színháznál - sajnálkozik. - Pedig éppen azért hívnak az országban mindenhová, mert  láthatóan jól érzem magam ebben a műfajban.
A zenével  való szorosabb kapcsolata valamikor középiskolás korában kezdődött. Természetesen a  rockzenével próbálkozott.  Édesanyja  egy vendéglátóipari zenekarban énekelt, és ő vitte el  az énektanárához is.  A  dolog onnantól  szinte önmagától beindult.  Rádiószereplés nyomán került a Toldi Mária  musicalstúdióba, Marika néni pedig szinte kötelezővé tette, hogy  tanítványai jelentkezzenek a főiskolára.
- Szinte azt sem tudtam, hogy mi  a színművészeti, de balhéból nekifutottam. Elsős voltam, amikor tanárom, Szinetár Miklós egy kis operettrészlettel kínált meg. Kértem tőle, tanár úr, ezzel ne bántson, én hányok az operettől.  Aztán megtanultam  tisztelni ezt a rendkívül nehéz műfajt, majd  meg is  szerettem. Az operettszínházban dolgoztam, és a zenei igazgató, Maklári László    vetette fel, foglalkozzak az operettel, mert adottságaim miatt jó bonviván lehetnék - idézi fel a kezdeteket a színész.

Ugorjunk most vissza néhány évet.  A tősgyökeres pesti srác villamosipari szakközépiskolában végzett.  A személyijében az állt: képesített áramszolgáltató. Dolgozott is a szakmájában, de nem akart ott ragadni. Néhány vargabetű és számtalan foglalkozás után, 21 éves korában beköszöntött életébe az éneklés.  A Fészek klubban hallotta valaki, beajánlotta egy énekkvartettbe, amellyel szinte a világot  bejárták. Majd jött a musicalstúdió, ...de ezt már tudjuk.
Szereti a férfias kihívásokat  Buch Tibor.  Amikor  belvárosi fiatalemberként, elsőéves főiskolásként  barátja, kollégája, Pintér Tibor meginvitálta  egy bakonyi gyermek-lovastáborba,    elfogadta a meghívást.  Nem tudott lovagolni, de jószerivel azonnal egymásra találtak ő és az állat. Azóta is tart ez, tavaly például  a  lovasszínházban, a Trója című darabban  alakította Hektort.  Aztán  találkozott egy emberrel, aki az íjászatról  beszélt neki.  Tátott szájjal hallgatta,és  vett egy magyar íjat. Gyakorolni akarta az új hobbit, és így ismerkedett meg későbbi huszárkapitányával, Serf Andrással.
- Látta rajtam, hogy nem ijedek meg a veszélytől. Tagja lettem a hagyományőrző huszárbandériumnak. András tudta, hogy zenés színész vagyok, kérte, tanuljak meg dobolni. Megtanultam, az operettszínház dobosa segített. A lábamhoz kötöm a ló  vezetőszárát, a kezembe a dobverők - meséli.
A motorozás is kihívást jelentett. Irtózatosan erős, 140 lóerős gépe  volt.  Mert kedvese kérésére eladta, amikor megszületett  a  kisfiuk.  Hogy legyen apja, aki felneveli.  Buch Tibor bevallja: sokat  változtatott szemléletén, mentalitásán acsalád, a most kétéves Levente. Súlyt, felelősséget rakott rá.  Az illúzió kedvéért azonban vett kis sportautót. Most azzal jár.

Zenés művektől a Zárt tárgyalásig

Először az operettszínházba szerződött Buch Tibor, de játszott a Madách, a József Attila  és a Ruttkai Éva Színházban is. Volt szabadúszó, aztán 2001-ben a Vörösmarty Színházhoz szerződött. Három-négy éve azonban felbontotta az állandó megállapodást, mert zenés szerepekre mindenhová hívták az országban. Számtalan zenés darabban játszott, a  legnépszerűbb művekben. Két éve ismét Fehérvárhoz köti a közalkalmazotti jogviszony. Ebben az évadban egy igazi prózai  drámában, a Zárt   tárgyalásban  is láthatták a  fehérvári nézők.  Nem okozott csalódást a Sartre-műben. A Fekete kávéban sem énekel.