Apa és fia egy zenekarban játszik

- Tizenévesként kezdtem el foglalkozni a zenével - bár úgy gondolom nem lehet elég korán kezdeni. - Én azonnal a dobbal kerültem kapcsolatba, ez a hangszer volt az, ami megfogott. Bár nem olcsó mulatság. Ha csak arra gondolok, hogy dobverőből is négyet-ötöt biztosan elhasználok egy hónapban, akkor mondhatom azt,  folytonos kiadást jelent  és akkor ez még csak a legkisebb tétel. De ezt szeretem, ezt csinálom, nem tehetek mást  mosolyog - Standy Miklós, aki több évtizede püföli a dobokat. 

- Volt az életemnek egy szakasza, tíz-tizenegy év, amikor sajnos a zene háttérbe szorult. Aztán valahogy az élet úgy hozta, hogy ismét előtört, lehetőségem is volt rá, így újrakezdtem. Ekkora kihagyott idő után azonban már nem egyszerű újra leülni a dobokhoz. Az ember ujjai nem úgy mozognak, újra meg kell tanulni a fogásokat, gyakorolni a technikát. De úgy gondolom, ha az ember igazán akar valamit, azt megcsinálja - véli a zenész.

Miki évekig a Credo nevű zenekarban játszott, dobolt, majd később menedzserük is lett. Országos ismertségre tettek szert, jó felé haladt a szekerük, amikor egy váratlan tragédia következtében a zenekar úgy döntött, nem folytatják tovább.  Nem volt egyszerű a változás, de ez volt a zenekar döntése - teszi hozzá Miki, aki nem csak a zenében tudott kiteljesedni.

- Jelenleg vállalkozóként dolgozom, de volt olyan időszak, amikor a fő irányvonal a rendezvényszervezés volt. Kitalálója és tizenhárom éven keresztül rendezője voltam a Stromfeld Shownak, ami talán mondhatom  nagyképűség nélkül nagyon sikeres produkció volt. Emellett négy éven keresztül regionális szépségversenyeket is szerveztem.

Adódik a kérdés, vajon nem áll-e távol a rock, metál zene a szépségversenytől. Miki mosolyogva válaszol: határozottan igen, de úgy vélem, az ember mindig azt teszi,  amiben igazán jól tud teljesíteni. Nekem ez a lényeg, és az, hogy maximálisan el tudjam látni a feladatot  - mosolyog elmélkedve, majd hozzáteszi: azt hiszem maximalista vagyok.

A dobos azért mindennek ellenére nem tudja levetkezni zenész mivoltát. Így aztán Miki életébe is szépen lassan, szinte észrevétlenül visszakúszott a zene.

- A Metalmovers kapcsán kerültem újra közel a zenéhez. Nagyon érdekes helyzet volt, mert a fiam, Krisztián játszott a zenekarban. Ő kért meg, hogy találjak nekik próbatermet, majd elkezdtek arról beszélgetni, hogy szükségük volna egy dobosra. Meg is hallgattak jó néhányat, de valahogy egyik sem volt az igazi. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy én ülök a felszerelés mögött - emlékszik vissza a zenész.

Nem lehet elsiklani a kérdés felett, milyen érzés, amikor apa és fia egyazon zenekarban játszik. Nagyon jó, hiszen nem csak a hétköznapokban tudtunk együtt lenni, hanem a próbákon, fellépéseken is. Mindenképpen nagy örömet jelent, nekem legalábbis - mondja Miki.

A múlt idő sem véletlen, ugyanis az élet úgy hozta, előbb Krisztián - mintegy három hete - Miki pedig másfél hete hagyta abba a zenélést a Metalmoversben. Független okok vezettek a "szakításhoz", erről nem szeretnék beszélni. Mindenesetre a csapatnak őszintén kívánom, hogy sikeresek legyenek.

A ROCK ZENE ÖRÖK ÉS HALHATATLAN

Mikinek is, mint minden rock,  metál kedvelőnek megvannak a kedvenc zenekarai. Azt mondja a Queen és a Deep Purple volt rá nagy hatással, míg a hazaiak közül a régi Edda, valamint az Ossian hatottak és hatnak rá a mai napig. Ugyanakkor nem veti meg a komolyzenét sem:  Vivaldi, Bach, de akár Liszt szerzeményeket is szívesen hallgat.