Neandervölgyi ember koponyacsont-töredéke került elő

Az Északi-tenger a világ egyik leggazdagabb emlősfosszília-lelőhelye, ám az őskori humán csontleletek igen ritkák, a neandervölgyi ember maradványai pedig most kerültek elő első ízben a vízből - olvasható a BBC hírei között.
    
Az utóbbi félmillió év legnagyobb részében a vízszint lényegesen alacsonyabb, az Északi tenger területe pedig kisebb volt, mint napjainkban, bizonyos részei a szárazföldhöz tartoztak. 

A folyók szabdalta síkság igen kedvező életfeltételeket kínált a jégkori emlősöknek, itt bőséggel tenyésztek lovak, rénszarvasok, ahogy elfordult gyapjas orrszarvú és mamut. Csontmaradványaik nagy számban kerülnek elő a halászatnak és a fenékkotrásnak köszönhetően.
    
A neandervölgyi ember homlokcsont-töredékére még 2001-ben bukkantak állati csontok sokaságával együtt 15 kilométernyire Hollandia partjaitól. 

Bár egy kis töredékről van szó, Jean-Jacques Hublin, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet professzora szerint a csont vastagsága, a kiálló, összefüggő szemöldökeresz alapján egyértelműen meg lehet állapítani, hogy egy neandervölgyi emberé volt. A fiatal férfinál egy jóindulatú, lassan növekvő daganatfélesége, úgynevezett epidermoid cisztát diagnosztizáltak az antropológusok.

Mike Richards, az intézet kutatója elemezte a különböző elemek, így nitrogén és szén izotópjainak előfordulását a csontmaradványban, ennek alapján a tudósok megtudhatták, hogy mivel is táplálkozott az illető. Mint kiderült, a fiatal neandervölgyi húst hússal evett.

Más izotópos vizsgálatok tanúsága szerint Európa déli részén, a Gibraltár környékén és az Ibériai-félszigeten élő neandervölgyiek nem vetették meg a tenger kínálta falatokat sem, étrendjükön delfinek, barátfókák is szerepeltek, ahogy kedvelték a kagylót is.

A neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) kialakulása mintegy 400 ezer éve kezdődött, körülbelül 28 000 évvel ezelőtt halt ki. Európa és a Közel-Kelet egyes területein élt, az utolsó időkben a mai emberrel (Homo sapiens) egy időben és helyen. 
    
A neandervölgyi emberek maradványait Nyugat-Eurázsia nagy részén megtalálták, az Ibériai-félszigettől egészen a mai Üzbegisztán keleti részéig. Északi elterjedésüknek a jégtakaró kiterjedése szabott határt, lakóhelyük legdélibb határa pedig a mai Palesztina területe volt. 

Mivel a neandervölgyi emberek főleg a pleisztocén jeges periódusaiban éltek, szervezetük alkalmazkodott a hideg éghajlathoz: ez elsősorban a mai emberénél valamivel alacsonyabb, de sokkal robusztusabb testfelépítést jelentett rövidebb végtagokkal, így minimalizálni tudták a hőveszteséget. 

A férfiak átlagosan 165 centiméteres, a nők pedig 155 centiméteres testmagasságot értek el.