Ritkul a vetési varjú

Ezen adatok szerint csak a Somló-hegy körül három telepe volt, név szerint Karakószörcsök, Doba és Noszlop határában. A noszlopi telep volt a legnagyobb. Nem hiába lett madarunk védett, hiszen napjainkra megritkult, mint költőfaj. Nem szabad összekeverni a hozzánk telelni érkező állományokat, hiszen azok keletről Oroszországból érkeznek ide.

Ha az ember ilyenkor kitekint a vonat vagy autó ablakán a szántások barázdái között, gyakran láthat nagyobb csapatokat, előszeretettel lopkodják a szőlőhegyeken, a diófa csúcsain maradt diókat is. Megfigyelhetők a nagyobb vasútállomások környékén ugyancsak, ahol az emberek álltál eldobolt kiflivégeket és egyéb ételmaradványokat szedegetik össze a szemfüles madarak.

Tehát az ősztől tavaszig nálunk időző madarak nem a hazánk területén fészkelők! A vetési varjú korán kezdi a költést, éppen ezért a megüresedett fészkeik ekkor más madarak számára kiváló költőhelyet jelentenek. A fészket nem építő erdei fülesbagolynak, a vörös vércsének és a megyékben mára teljesen eltűnt kék vércsének jelentenekjelentettek biztos fészkelőhelyet.

A vetési varjak ilyenkor telepesen éjszakáznak egy-egy erre alkalmas facsoportban, fasoron. Gyakran látni a Balaton északi partján Badacsony közelében nagyobb számú varjú csapatokat szürkület előtt a levegőben, ekkor az éjszakázó helyre igyekszenek. A vetési varjú védett faj, természetvédelmi eszmei értéke 10 ezer forint.