Egy pimasz angyal kamaszos mosolya - Tóth Enikővel a szépségről, Karádyról és a szinkronról

Tihanyban a Bujtor István Szabadtéri Színpadon a Játékszín Legyen a feleségem! című vígjátékában játszott. Született színésznő, aki főiskolás korában is jelentős szerepekben mutathatta meg magát. Már növendékként a pécsi színházban eljátszhatta a Rómeó és Júlia női főszerepét. Osztályfőnöke Kállai Ferenc volt, zenés mesterség tanára Szirtes Tamás. A főiskola elvégzése után 1981-ben a Madáchot választotta és a mai napig is játszik ott. Pályafutása elejétől kezdve rengeteg filmben, sorozatban és tévéjátékban szerepelhetett, számtalan emlékezetes színpadi szerepet formált meg.

Ezek közül mindig kiemelten és jó szívvel emlékszik a Jutalomjáték, a Salemi boszorkányok, A makrancos hölgy, a Bolond lány, Az alku, a Gázláng című előadásra és természetesen legfőképp a Játék a kastélyban című produkcióra, amelyben Márkus Lászlóval és Zenthe Ferenccel játszhatott együtt. A Macskák című legendás musicalben több mint háromszázszor szerepelt, és 1985 óta játszik a Páratlan páros című darabban, amelynek kilencszázadik előadása idén szilveszterkor volt. Prózai darabból ilyen hosszú sorozatra nem volt még példa a hazai színházi világban.

A színpadon a gondolat erejével kell megteremteni a szituációt és a karaktert - mondta Tóth Enikő
Fotó: Penovác Károly

Kiemelkedő mérföldkőként pedig tavaly eljátszhatta Vajda Katalin Pimasz angyalok című darabjában Karády Katalin szerepét. A mű a magyar énekesnő és Marlene Dietrich életébe nyújt bepillantást. A partnere ebben a produkcióban Piros Ildikó. Hozzáfűzte: kolléganője nemcsak játszótársa, hanem az egész előadás kitalálója, motorja is egyben. Remek volt vele próbálni, létezni, együtt gondolkodni.

- Karády Katalin világa mindig vonzott, mintha belőlem szólnának a dalai. Éreztem, hogy közöm van hozzá. Ez egy nagyon fontos színpadi találkozás számomra. Vágyom az olyan szerepekre, amik után nehéz este elaludni és reggel nehéz felkelni. Ez ilyen - mondta erről Tóth Enikő, akit, amikor arról kérdeztünk, hogy előny-e a pályán vagy hátrány, ha valaki szép, ő azt válaszolta: csak külső adottságokra nem lehet a pályát alapozni. Szerinte a színpadon a gondolat erejével kell megteremteni a szituációt és a karaktert. Ez határozza meg a színpadi jelenlétet is. Ő így tanulta Kállai Ferenctől. Ezért a világot jelentő deszkák a csúnyából szépet, a szépből pedig csúnyát is varázsolhatnak.

A színművésznő úgy gondolja, az embernek legfőképp saját magával kell rendben lennie, fontos elfogadnia és szeretnie önmagát. Úgy véli: mindenkiben meg lehet találni az értéket, tiszteljük és fogadjuk el a másikat.

Tóth Enikő ezért sem foglalkozik különösen az idővel, nem is használja azt a szót, hogy öregség. Természetes folyamatnak tartja, hogy más-más életszakaszok jönnek az ember életében. Neki azonban mindig annyi dolga volt, szinte észre sem vette ezeket, csak azt, mindig vannak feladatai.

Amikor a szinkronról beszélgettünk, mosolyogva mondta, Julia Roberts pályafutása alatt sok nagy filmet forgathatott, ezért szívesen cserélne vele. Ő a Micsoda nő!-ben kölcsönözte először neki a hangját - nagyon emlékezetes munkaként gondol vissza a Kern Andrással alkotott párosukra - s azóta elválaszthatatlanok.

A színművésznő ismeri már világhírű kollégájának a színészi eszköztárát, rezdüléseit.

Talán azért is, mert temperamentumukban hasonlítanak egymásra.

És abban is, hogy mindegyikük képes pimasz angyallá válni.

Tóth Enikő Szerencsen született 1959. szeptember 11-én. Az 1977-es Ki mit tud?-on volt először látható prózában. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1981-ben, azóta a budapesti Madách Színházban játszik, de más teátrumokban is vállal fellépéseket. A szinkron is gyakran foglalkoztatja. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki 2007-ben.