Háttal a forgalomnak

Remekül indít a szerző, regényének első mondata maradéktalanul meghatározza művének szellemiségét Mert mindig jobboldalt ment, háttal a forgalomnak, nehogy szembe kerüljön vele. Ez a közlés aztán rendre visszatér a könyvben, hangsúlya félreérthetetlen. S hogy kiről is van szó? Lázárról, a faluba betelepült vasutasról, aki ...olyan időkben élt, mikor a fejlődés és a társadalmi tökéletesedés látszatát keltve szüntelenül enyhítették a szigorításokat, olyannyira, hogy azok már-már szabadságnak látszottak, és szakadatlanul szigorították az enyhítéseket, míg azok tilalommá nem váltak. A történet jó harminc esztendővel ezelőtt játszódik, Lázár egy Isten háta mögötti helyen, Boldogházán teljesít szolgálatot, ahol kétszáz éven át németek laktak, de kitelepítették őket. Ircsik Vilmos egy félelmetes kort követő társadalmi környezetbe helyezi szereplőit, amikor még nap mint nap érezni, tapasztalni lehetett a belső és külső ha- talom jelenlétét, nyomását, praktikáit. Az Augusztus havában ezt közvetlenül egy buzgó, de mérhetetlenül korlátolt rendőr testesíti meg, aki előmenetele érdekében figyeli, figyelteti Lázárt, a forgalmi szolgálattevőt. Az író találékony humorral, fölényes iróniával és finom cinizmussal ábrázolja - figurázza ki - alakját. A regény szerkezete kis epizódokból, montázsokból áll, Ircsik egyes szám első személyben beszélteti a rend-őrt és Lázár fogadott fiát, Andrást, ám a vasutast a narrátor, az író mutatja be, ő követi nyomon életét és halálát. Az Augusztus hava tele van mosolyogtató helyzetekkel, jelenetekkel, mégis kissé hűvös, lehangoló a világa, mintha kafkai légkör telepedne Boldogházára, és a vizslató szemek előtt természetellenes élet csordogálna. Az író bravúros dramaturgiával, lendületes leírásokkal és pontos jellemzésekkel teremti meg a viszolyogtató, abszurd miliőt, amelyben voltaképpen két magányos ember él, Lázár és az érte epekedő postásnő. A vasutast mintha opálos fényben, a háttérben látnánk, mintha örökre idegen maradna ezen a tájon. Halálát egy részeg orosz (szovjet) katona okozza. Az esetet persze eltussolja a hatalom. Egy szép szerelmi szál is kibontakozik a regényben, András és a csehszlovák Susann útjai azonban az 1968-as bevonulás miatt szétválnak, a fiú - micsoda fintora a sorsnak! - Moszkvába megy tanulni, a lány Bécsbe menekül. Jó lenne, ha Ircsik Vilmos egy hasonló sodrású regényben megírná életük alakulását.