2009.02.10. 14:46
Milliók kerültek utcára - nem ilyen világot akartunk
<b>Veszprém</b> - Mit gondolnak az emberek, és mit mondanak a kutatások az elmúlt húsz évben történt fejlődés mérlegéről? - erről tartott előadást <em>Albert József</em> szociológus az Ecotópia klubban.
A kutatások eredményei nem derűsek, az emberek jelentős része csalódott, borúlátó, s erős a nosztalgia a Kádár-rendszer iránt. Pozitívum, hogy a diktatúrát a parlamenti demokrácia váltotta, megszűnt az ország megszállása, az Európai Unióba tartozunk, szabadabban élünk, kevesebb a tilalomfa.
Néhány fontos területen csökkentek a devianciák: közel felére csökkent az öngyilkosságok száma, csökkent az alkoholizmus, ám megjelent a kábítószer, s nagy fejlődést mutattunk fel a vagyon elleni bűncselekmények számában - ebben nagyjából utolértük az Európai Unió átlagát.
A rendszerváltáskor kiesett a munkaerőpiacról 1-1,5 millió ember, egy jelentős részük korai nyugdíjba vagy rokkantnyugdíjba menekült, és megjelent a hajléktalanság, becslések szerint 20 - 30.000 embernek nincs biztos fedél a feje felett.
Hogyan értékelik a kutatók a rendszerváltás mérlegét?
A politikai elitnek nagy felelőssége van abban, hogy a rendszerváltás nem a várakozásnak megfelelően alakult, sok hiba volt a privatizáció módjában, s az emberek igazságérzete nem fogadja el azt, ahogyan ez megtörtént.
Kiépült az új menedzser-kapitalizmus ami a korábbi gazdasági elit második vonalából alakult ki. Másfelől naivitás volt azt hinni, hogy egyszerűen kicseréljük a rendszert, s majd úgy élünk, mint nyugaton.
Egy 15 évet követő életutakat vizsgáló kutatás szerint négy nagy tipikus nyertes vagy vesztes csoport különböztethető meg.
Az elveszett nemzedék 1935 előtt születettek egyértelműen a vesztesek közé tartoznak.
A státuszváltó nemzedék (az 1935-1950 év közöttiek) már a rendszerváltást megelőzően is kiforrott státusszal rendelkeztek, akik időben tudtak váltani, ők többnyire kedvezőbb pályát mondhatnak a magukénak.
A rendszerváltó nemzedék (ők 1951-65 között születtek) korosztálya számít leginkább nyertesnek, ők a rendszerváltáskor a legaktívabban kapcsolódtak be a közéletbe, életkoruknál fogva kevésbé voltak kompromittáltak.
Végül a fiatal nemzedékre (az 1965 után születettek) jellemző, hogy kezdetben nehezen tudnak bekapcsolódni, integrálódni a munka világába, de tanulással, alkalmazkodással sikeressé válhatnak.
Ezt lényegesen befolyásolja, hogy a szülők milyen kulturális tőkével rendelkeznek. Nagyon fontos tanulság, hogy összességében az nyert, aki időben tudott váltani és tanult.