Kis Lászlót apróságok emlékeztetik az olimpiai aranyakra

Aztán megcsörren a telefonja, valami papírt keres a táskában, felkeveredik a szag. Nézek rá, legyint.

- Tegnap rádőlt a benzin a hajón, azért ilyen - mutat Kis László a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya a papírokkal teli Samsonite-re. - Nem cserélem le, remélem felengednek vele a római repülőre. Ez olyan darab, amiről még a golyók is lepattannak, ha arra van szükség.

Elmondja, hogy csütörtökön indul a csapat a világbajnokságra. Megint libben a táska teteje: ekkor meg ekkor találkozunk, ha érdekel és sorolja a pontos időpontokat, helyszíneket. Kérdezem, hogy hányadik világversenyére készül?

- Nem vagyok statisztikus típus, fogalmam sincs - jelenti ki a 69 éves szakember. - Nem vagyok beteges gyűjtő sem, néhány apróság és a fényképek emlékeztetnek az olimpiai aranyérmekre. Azt ugyanis az edzők soha nem kapnak.

Ziccer, ami kihagyhatatlan: lesz-e arany az olasz fővárosban?

- Három éremre számítunk, azok színére nem szeretnék tippelni - mondja kissé elgondolkodva. - Most ilyesmikkel nem akarok senkit megbántani, hogy szeretnénk, ha minél fényesebbek lennének. Cseh Laci, Gyurta Dani és Kis Gergő érhet oda a dobogóra. Érdekes, hogy a lányaink is javultak, Hosszú Katinka, Verrasztó Evelin okozhatnak meglepetést.

Közösen számolgatunk: tizennyolc éve szövetségi kapitány. Szóba kerül, hogy a világ szinte bármely pontján tárt karokkal várták.

- Brazília, Kanada válogatottjának élére hívtak, aztán a franciák, görögök nemzeti csapatához is - idézi fel az emlékeket. - Hatvan éves voltam, nem volt kedvem az egészhez, pedig szép pénzt kínáltak, tízezer dollárt autóval, lakással. Meg aztán lehet, hogy öregszem, de magyar versenyzőkkel, magyar eredményeknek jobban tudok örülni.

Említem Széchy Tamást.

- Gyakran eszembe jutnak a közös évek - néz az uszoda távoli pontjára. - Kölcsönösen tanultunk egymástól. Ő az atlétikából hozott dolgait alkalmazta, miközben tőlem kérdezte, hogy pillangóban mikor kell levegőt venni. Kölcsönösen kiegészítettük egymást. Igaz, akkor még az edzőtáborban együtt dolgozott a csapat, ma már mindenki a saját mesterével gyakorol. Jól van ez így: a vidéki műhelyek (például Ajka) sok értéket hoztak az úszósportnak, átalakult az egész szerkezet.

Azt mondja, ami azért sejthető: ennyivel a rajt előtt még cseppet sem izgul. Ott a helyszínen a selejtezőkkel egyidőben aztán kezd felpörögni.

- Örülök, hogy Montreal és Melbourne után Európában lesz a vébé - érkezünk a szakmához, - mert így nekünk nem kell aklimatizálódnunk. Ráadásul már most szervezzük a szabadcsapatokat, akik pénteken, szombaton a versenyhelyszínre beszökve tréningeznek majd. Nem hivatalosan ugyanis, de ilyen formában ki lehet próbálni a terepet, ahol majd élesben történnek az események.

Úszóedzővel manapság nem lehet anélkül beszélgetni, hogy a dresszek szóba ne kerüljenek.

- Röhejes ez a rongyos háború - utal a vitákra. - Ugyanakkor érdemes foglalkozni vele, hiszen nem valószínű, hogy valaha visszatérünk a fecske nadrághoz. Ezek az új egész testes dresszek jók, mert csúszós a felületük és összefogja a sportolót, vagyis kisebb benne a térfogata az úszónak. Jelent ez apró és mérhető előnyt, de például a római medence kettő méter tíz mély, a felhajtó ereje kisebb lesz, mint a három méteres pekingi uszodának. Ez tehát lassító tényező lesz. Ugyanakkor, arról senki nem beszél, hogy ez a ruha kőkemény üzlet. A dresszt három verseny után el lehet dobni, mert ennyi idő alatt elveszíti tökéletes tuladonságait.

Közben felállunk, a többiek már elmentek. Délután folytatódik a program. Lóbálja az elmaradhatatlan aktatáskát, "jövőre Európa bajnokság én meg hetven leszek, aztán visszavonulok".

Mosolygok, úgy sem engedik meg, mondom.

- Tudni kell időben abbahagyni - jegyzi meg, - különben is már mindent megtettem, amit lehetett. Igaz, jól esik, hogy  keresnek, kérdezik a véleményemet.

Lépünk néhányat csendben, aztán a na majd meglátjukkal búcsúzunk.

Kiből biztosan nem lesz úszó?

Rengeteg mindentől függ a szövetségi kapitány szerint, hogy valaki képes-e magas szinten űzni ezt a sportágat. A született keringési rendszer, a pszichés adottságok, a lazaság  mind-mind olyan tényező, ami befolyásolja az eredményességet. Tíz éves koráig azért mindenkiről meg lehet mondani, hogy nem lehet belőle komoly úszó, míg 13-14 évesen már az is kiderülhet, hogy érdemes-e tovább foglalkozni az illetővel. Nehéz pontos előrejelzést adni - állítja Kis László.

Az ajkai Kis Gergő mestere, Farkas András irányításával is
a Balaton uszodában végezte el az utolsó simításokat
a római események előtt
(Fotó: Zwicker Tamás)