Adáshiba - Szakonyi Károly örökzöldje

A győrszentiváni Genesius Színjátszókör társulata Szakonyi Károly ma is hallatlanul aktuális és népszerű darabját fantasztikus frissességgel, közvetlen és zseniálisan megkomponált csattanókkal adta elő, melyek mögött nagyon is napjainkhoz szóló üzenetre találhatott, aki nyitott szívvel figyelte a játékot. Hiába a '60-as évek politikai, társadalmi, családi liturgiája szerint ültek is az asztal mellé a Bódog família tagjai, s beszélgettek el egymás mellett, a kor szokása szerint a televízióra szegezve folyvást tekintetüket, a néző tükröt kaphatott arról, hogy szinte semmi sem változott, csak a hardver más ma, a szoftver tartalmilag, rendeltetése szerint ugyanaz maradt.

Tévé helyett jóval gyakrabban a számítógép képernyője előtt ülnek ma a családtagok, amely, mint elődje, eltompítja, elcsökevényesíti legtöbbször érzelmi identitásukat, megszakítja, meglazítja emberi kapcsolataikat, a szórakoztatás és nemegyszer az elrettentés funkciója mellett eltereli figyelmüket, hogy az élet igazán fontos dolgairól beszélgessenek.

A Bódog család eredetileg fiuk, Imrus születésnapját készült megünnepelni egy finom vacsorával összekötve, s e helyett a televízió ragadta el őket. Ebben a miliőben jelentéktelenné vált, hogy az anya fia kedvencét, halat sütött az ünnepre, hiszen a szálkákra figyelni tévézés közben fölöttébb aggályos. S tulajdonképpen már az sem vált fontossá, hányadik születésnap is, amit megülnek, hiszen a fiú tulajdon apja sem volt tisztában vele. Az pedig, hogy a közben megjelenő albérlő (Krisztosz) átváltoztatta a vizet borrá, s meggyógyította a béna szomszédot, aki fölkelt tolókocsijából a krimi közben, érdektelen a gyilkosság és a gyémántok megszerzésének filmes izgalmaihoz képest.

Arra a megjegyzésre pedig, mikor Krisztosz kijelenti, az én országom nem evilágból való, csak egyetlen megjegyzés születik: Lehet, hogy idegen országból valóknak nem is lehet albérletet kiadni... Menthetetlennek tűnik ez a család, Krisztusnak sincs hatása, szava közöttük, hiába idézi elő az adáshibát is a darab tetőpontján. Egyedül Vanda, az elvált leány érdeklődik iránta, de ő is csak testi vonzalommal.

A darab nem kínál megoldást, a labda fel van dobva, és megállt a levegőben. A katarzis mégis megszületik  bennünk: rádöbbenünk, emberibb életre születtünk, teremtettünk. Kényelmünk, szenvedélyeink rabságában, a mindennapok sodrásában is észre kell vegyük a velünk és köztünk élő Krisztust, az értünk érkezőt, mert ő az, egyedül, aki képes megváltani, életünket megújítani.