Zambiai vadászkaland - A háromtonnás víziló csak a fényképezkedésig volt egyben

A 700 ezer hektáros szabad vadászterület Zambia észak-északkeleti részén helyezkedik el, Afrika összes nagyvadja  az orrszarvú kivételével  megtalálható itt. A Luangwa folyó partján volt a táborhelyük. Kényelmes, kétágyas, fürdőszobás salikban (vályogház) laktak. Mivel az utazásszervező magyar volt, a bázison magyar konyha működött, így hazai ételeket ehettek, mint például rántott húst vagy tatár beafsteket. Igaz, előbbit kuduból, utóbbit vízi antilopból...

A pápai vadász vízilovat és krokodilt kívánt lőni, ehhez elvileg csak ki kellett volna mennie a pár méterre lévő vízpartra. Csakhogy a Luangwa (olyan, mint a Mosoni-Duna) a meleg nyomán annyira kiszáradt és visszahúzódott, hogy több mint kétórás autóút után találtak olyan helyet, ahol számíthattak vízilóra. Amikor odaértek, látták ám, hogy a folyó túlpartján éppen húztak ki egy krokodilt a vadászok, amivel a vízilócsordát világgá zavarták. A vadász nyugtázta, a pechszéria folytatódik.

Úgy tervezték, másnap hajnalban, még sötétben elfoglalják vadászhelyüket, hátha így ők érnek oda előbb, nem pedig a másik társaság. A parton aztán azt tapasztalták, hogy a vízilovak megnyugodtak ugyan, de lőhető nem volt köztük. Délután végre rámosolygott a vadászszerencse dr. Lukács Attilára, egy hatalmas vízilovat sikerült elejtenie. Ha az ember jól lő, a vad elsüllyed, majd a gyomrában keletkező gázok miatt, úgy négy-öt óra múltán a víz feldobja a tetetmet, amit aztán a partra vontatnak az emberek. Alig győzték kivárni, az ő elejtett vízilova csak másnap reggelre került szárazra.

Tudni kell, hogy a helyiek gyapotot, rizst, kukoricát termesztenek, állatokat egyáltalán nem nevelnek. Ezért a bennszülöttek, vagy kétszázan, húsra éhesen, késekkel, baltákkal felszerelkezve álltak a parton. Amikor a vadászok kivették a nekik szükséges részt (a trófeát), mint a sáskák, rávetették magukat a vízilóra, a háromtonnányi hús percek alatt eltűnt.

A pápai vadász elmesélte, a területen eszméletlenül sok az elefánt, de tilos a vadászata. Olyan szigorú a törvény, hogy akinek a kunyhójában a legkisebb elefánt alkatrészt találják, öt évre rács mögé küldik. Ezt senki nem kockáztatja. Az ormányosok pedig visszaélnek a helyzettel, rendszeresen pusztítást végeznek a falvakban. Ottjártukkor érett a mangó, két elefánt pedig a falu közepén szaggatta a fát, a közelükben romba döntve mindent. A bennszülöttek doboltak, fáklyát gyújtottak, hogy elzavarják őket, mindhiába. A vadászok azzal próbáltak segíteni, hogy dudáltak, de a monstrumok ahelyett, hogy megijedtek volna, megkergették őket. Terepjáróval menekültek a feldühödött elefántok elől.

Érdekes, áram nincs a településeken, de a civilizáció így is betört ide. Szinte mindegyik ember mobiltelefonnal rohangál, az sem zavarja őket, hogy nincs térerő. Fényképezni azért lehet vele... Apropó, gép. A magyar vadász vitt magával kamerát, folyamatosan használta is, de aztán idehaza kiderült, a felét sem vette fel az élményeinek.

Mielőtt kiérkeztek volna a szafarira, három nappal korábban egy krokodil megtámadta az egyik helyi halászt, leszakította fél karját, s belemart a lábába. Lukács Attila úgyis krokodilt akart lőni, miért ne kereshetnék meg az emberevőt?! A bennszülöttek megmutatták a krokodil kedvenc útvonalát a parton. Kitettek oda egy páviánt csalinak, de órákon keresztül nem történt semmi. A vendéglátók tudtak egy jobb módszert. Másnap reggel a pávián mellé állítottak egy kutyát, mondván, az ugatása vonzó lesz a krokodilnak. Murphy most is dolgozott: a kutya belakott a páviánból, s elszenderült. Feladták.

Másnap továbbálltak. Másfél órás utazás után cövekeltek le, kitették a csali páviánt és vártak. Alig telt el egy óra, s megjelent a parton egy krokodil, a háromméteres állatot Attila azonnal leterítette. A bennszülöttek szagot fogtak, perceken belül megjelentek a húsosztásra. A vadászok a trófeán kívül a krokifarkat is magukkal vitték, amit a vendéglátók elkészítettek, pulykára emlékeztető íze volt.

Az izgalmas vadászatok után a hazaút még tartogatott meglepetéseket. Miután dr. Lukács Attila örömmel nyugtázta, hogy földet értek a bécsi reptéren, gyorsan kiderült, a fegyvere vele együtt megérkezett, a csomagjai azonban Londonban ragadtak. Ez méltó keretbe foglalta az afrikai vadászkalandot...