Világfajták Balatonra idomítva

Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy  megyénkben négy történelmi borvidék is van. Ez kitűnő alap arra, hogy boros programokat szervezzenek, még jobb, ha a helyi ételeket is felvonultatják, vagy példát adnak arra, ami a nagyobb borheteken látható, hogy hány változata lehet a zsíros kenyérnek, a pogácsának, a  bor- korcsolyának.

Idén a Magyar Turizmus Zrt. a fesztiválok évét tartja, s érdekes, hogy ezek kilencven százaléka a gasztronómiához kapcsolódik. Szabadságunk alatt van inkább időnk arra, hogy nézelődjünk, jókat együnk, finom italokat kortyolgassunk, s az már igazán hab a tortán, ha ezekhez a szép táj látványa  és remek muzsika is társul. Minden település más ízekkel csábítja a vendégeit.

Régi közhely, hogy a közmondással ellentétben a jó bornak is kell a cégér. Nem elég magunkat meggyőznünk arról, hogy jól végezzük a munkánkat és használjuk ki a lehetőségeinket, ha a végterméket, adott esetben a bort nem tudjuk eladni. A borutakat és a borturizmust a nálunk fejlettebb szőlészettel rendelkező országokban azért dolgozták ki, mert rájöttek, a legolcsóbb az, ha helyben kel el az áru. Tornai Tamás, a Somlón 53 hektárt művelő Tornai-pincészet tulajdonosa elsősorban a helyi értékesítés javításában látja a megoldást a piaci gondok megoldására.

- Sokan felfelé törekednek, minőségi bort próbálnak értékesíteni, miközben itthon nem növekszik a prémium kategóriájú borok piaca. Külföldön erről a piacról nagyobb tőkeerővel, tapasztalattal és presztízzsel rendelkező francia, olasz termelőket kellene kitúrni, ami szinte lehetetlen vállalkozás. Az exportban talán egy lehetőség kínálkozik, a borfogyasztásban feltörekvő piacok, köztük az ebben élen járó Kína megcélzása, amit a franciák hatalmas költséggel már jól megdolgoztak, így az ottani polcokon a borok háromnegyede tőlük van. Ettől nem megijedni kell, inkább örülni kell annak, hogy a nagyon költséges első lépést megtették helyettünk.

Van még egy választási lehetőség, a termelőnek el kell érnie, hogy a borai  lehető legnagyobb részét helyben értékesíthesse. Mi ezt az irányt választottuk. Ez nemcsak egyfajta idea, hanem tényleges gyakorlati példák vannak rá a nyugati határunktól néhány kilométerre. Ha Ausztriában egy, a miénkhez hasonló méretű borászat a termékeinek 60-70 százalékát helyben tudja értékesíteni, akkor miért ne működhetne nálunk is. Persze ehhez meg kell teremteni a feltételeket, mert ha nem teszünk meg mindent érte, akkor csak álom marad. Ahhoz, hogy ez a konstrukció működjön, önmagában a bor nem elégséges. Nem várhatom el senkitől, hogy Budapestről, Pécsről, Bécsből, Grazból, Pozsonyból és más helyekről eljöjjön hozzánk csak a bor megkóstolásáért, aztán utána menjen haza. Ez akkor működik jól, ha a térség kínálatába be tudjuk illeszteni, illetve ehhez jól illeszkedő programokat tudunk ajánlani. Azt gondolom, hogy mi a természetet, a nyugalmat kedvelő, az igényes kultúrára szomjazó embereket meg tudnánk nyerni, mert ehhez a lehetőségek adottak nálunk, ha ezeket valóban működő kínálattá formáljuk.

- A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal Jedlik Ányos pályázati kiírása keretében a Balatoni borrégió arculatának kialakítása, innovatív, versenyképes borászati termékek fejlesztése a pinot fajtakör segítségével című kutatási projekt kísérleti borait bíráltuk a napokban Badacsonyban, a Pannon Egyetem Agrártudományi Centrum Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetében - tájékoztatott dr. Májer János, az intézet igazgatója. - A program részeként jeles kutatók és gyakorló szakemberek a  tavalyi évjáratú borainak érzékszervi értékelését végezték el. 

A program végrehajtására létrehozott konzorciumot a Balatoni borrégió egészében integrátori és termelési tevékenységet végző Varga Pincészet Kft. vezeti. A konzorcium vállalkozói körbe tartozó tagjai: a Balatonboglári borvidékről a Garamvári-szőlőbirtok; St. Donatus Pincészet Kft.; a Balaton-felvidéki borvidékről a Kál-Vin Pincészet Kft. és a Badacsonyi borvidékről a Borbély Családi Pincészet Kft. Közfinanszírozású kutatóhelyként a badacsonyi kutatóintézet és a Budapesti Corvinus Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézet borászati tanszéke vesz részt a projektben. 

A kutatási program célja a pinot fajtakör (melybe a szürkebarát, a pinot blanc, a pinot noir tartozik) segítségével a termőtáj arculatához illeszkedő bortípusok szőlőtermesztési és borászati technológiájának fejlesztése, új, innovatív, a piacon versenyképes termékek kialakítása.

A kísérleteket három csoportba sorolták: termőhelyi, szőlészeti és borászati. Végeredményként megállapítható, hogy a Balatonnál ez a világszerte ismert fajtakör egyedi minőséget ad, melyet befolyásol a termőtáj és az érlelés. A pinot fajtakörbe a szürkebarát, a pinot blanc, a pinot noir tartozik, már magyarosodnak

Fogadalmuk köti őket

Balatonfüred - Három évtizeddel ezelőtt idegenforgalmi, borászati, kereskedelmi szakemberek nyugat-európai mintára alakították meg az első borlovagrendeket Magyarországon. 

- A Balatonvin Borlovagrend Egyesület tavaly ünnepelte megalapításának huszonötödik évfordulóját - emlékezik Koczor Kálmán elnök-nagymester. 

- Az országban harmadikként, a Dunántúlon elsőként jött létre a szervezetünk a nemesvámosi Balatonfüred-Csopak Tája Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nem kis anyagi áldozatával. A borrendünk országosan is a legaktívabbak egyike, egész évben szervezünk olyan látványos rendezvényeket, melyek tömegeknek kínálhatnak vonzó programokat. Az utóbbi tíz évben már nemcsak Balatonfüreden, hanem a borvidék bármelyik településén avatunk borlovagokat. Ők az első időben nagyköveteink, és a mosolyt  csalogató, de történelmi tényeken is alapuló avatási szertartásunkon megfogadják, hogy kilépnek a vízivók köréből és terjesztik Balatonfüred-Csopak borvidéke jó hírnevét. Legalább két évig kell dolgozniuk ahhoz, hogy rendes tagjaink, azaz borlovagok legyenek. 

Célunk az, hogy felhívjuk a figyelmet a borvidékre, s egyben mi magunk is hozzájáruljunk a borhetek, fesztiválok, szüreti mulatságok, hagyományőrző  programok színvonalas megtartásához. Tagságunk többsége maga is szőlőtermelő vagy borász, ezzel naponta dolgozik azért, hogy olyan borokat alkosson - hiszen sokan a borkészítést szinte művészetnek tartják -, amiért érdemes eljönni a mi vidékünkre, valamelyik borútra vagy borfesztiválra. Minden lovagrend a maga borát dicséri.

Rendkívül munkaigényes növény a szőlő, de van a nyárnak olyan szakasza, amikor kevesebbet kell vele foglalkozni. Szerencse, hogy ez éppen a szüretet megelőző jó egy hónap. Mert hiába használnak manapság zömmel a természetet kímélő, célzott hatású növényvédő szereket, ilyenkor, ha nem  muszáj, mondjuk egy jégverés vagy fenyegető gombafertőzés miatt a szőlőbe menni, akkor jobban teszik a gazdák, ha inkább az értékesítéssel foglalkoznak. Ezzel hozzájutnak némi jövedelemhez és kiüríthetik a hordókat, hogy legyen helye az új termésnek.

Régen azt mondták, az a jó, ha egy időben három terméssel rendelkezik a gazda. Ebből egy legyen a tőkéken, egy a pincében, egy  a bankban. Azt gondolom, hogy az átlagos szőlős-gazda ma örül, ha egy termését fel tudja mutatni. Viszont a szőlőművelés, bortermelés remek kapcsolati tőke. Példaértékű az, ahogy Zánkán a gyermek-és ifjúsági centrum együttműködik a borút egyesülettel. 

A térség gasztronómiai programjaihoz az üdülőváros szakmai és eszközbeli támogatást  ad. Mindkettejüknek jó, ha jön, és főleg, ha tovább marad, megszáll, eszik és iszik a vendég.

Varga Ibolya
[email protected]