Itt a Z generáció - Virtuális közösségben élnek

Ők már a 21. század gyermekei, a számítógép előtt érzik jól magukat. Virtuális közösségekben élnek, internetes közösségi oldalakon építik ki kapcsolataikat, azonban az új problémákkal szemben még nem alakultak ki a védelmi mechanizmusaik.

- Én a koliban nem tudok netezni, csak hétvégén megyek fel pár órára - állítja Rebeka. - Én nem szoktam megosztani dolgokat, inkább csak mások posztjait olvasgatom - mondja Orsi. - Nekem a tanulás az első, utána egy órát ülök gép elé - teszi hozzá Valéria.

A Vetési Albert Gimnázium diákjai úgy tűnik a Z generáció kivételeinek számítanak, az átlag fiatal ugyanis az interneten éli "igazi" életét - állítja a pszichológus.

Megfordult a szocializáció: az idősebb tanul a fiataltól

Miközben a gyerekek egyre okosabbak lesznek, az érzelmi eszköztáruk nem fejlődik gyorsabban, lelkileg éretlenek maradnak - állítja Tari Annamária pszichológus, aki az internet veszélyeiről tartott előadást a Vetési gimnáziumban. Illetve az Y generációról beszélt, valamint az utánuk következő Z-ről, amely már egyértelműen az internetes társasági oldalakon építi közösségi kapcsolatait.

Facebook, iwiw, twitter, lájkolás, posztolás, fotómegosztás. Az idősebb korosztály számára ezek a szavaz ugyanannyira bűvös kifejezések, mint gyermekkoruk hókuszpókuszai és csiribú-csiribái. Soha nem volt még akkora távolság két generáció között, mint a mostani tinédzserek és szüleik között. Ők ugyanis a 20. század utolsó, úgynevezett Z generációja, az 1995 után születettek nemzedéke. Ők már egy olyan világban születtek, ahol az informatika és az internet az életük olyan szerves része, mint az étkezés vagy az alvás. A társadalmi betagozódásuk, az emberi kapcsolataik más alapelveken nyugszanak, olyanokon, amelyek veszélyeket is rejtegetnek magukban - állítja Tari Annamária klinikai szakpszichológus, aki az internet veszélyeiről tartott előadást a Vetési Albert Gimnáziumban a közelmúltban.

- Az úgynevezett információs kor olyan sokrétű változást hozott az életünkben, amiről még nem tudjuk, milyen eredményeket/következményeket fog előidézni. Ez nem baj, hisz az ősember sem tudta elképzelni, hogy egyszer gáztűzhelyen főzünk. A gond az, hogy ez a változás annyira felgyorsult, hogy fordított szocializációs folyamat alakult ki, amely során az idősebbnek kell a fiataltól tanulni. Ez rengeteg feszültséget okoz egy-egy család életében. A kialakult fogyasztói társadalom hatása az egyre több agresszió, hiszen az előrejutás mindenekfölött áll - véli a pszichoanalitikus, s elárulja, az ember személyiségfejlődését nem igazán lehet manipulálni, hiába gyorsult a világ.

- Ugyanúgy végigéljük a kisgyermekkor, a kamaszkor és a felnőttkor szakaszait is, mint korábban. A Z-k problémája abban rejlik, hogy az érési folyamat egyre korábbra csúszott: ma már egy hétéves kisgyermek is tud úgy viselkedni, mint egy 17 éves. A rengeteg elérhető információ idejekorán értelmessé teszi őket. Sok szülő repes az örömtől, amiért okos a gyereke, és a sokadik pluszórára is beíratja. Ám miközben egyre intelligensebbek lesznek, addig az érzelmi eszköztáruk nem fejlődik gyorsabban, lelkileg gyerekek maradnak - állítja Tari Annamária.

- Emiatt visszahúzódóak lesznek, kerülik a nyílt konfliktusokat és bemenekülnek a számítógép nyújtotta látszólagos biztonságba. Persze ez nem megoldás, még ha ott könnyebben ki is tudja adni önmagát, a titkait akár vadidegeneknek is. Sokan kihasználhatják őket, és konfliktus esetén ugyanúgy nem tud majd védekezni, mint a való életben. Ez persze nemcsak a Z generáció esetében igaz, de náluk hatványozottabban jelentkezik, hiszen gyerekkoruk óta a legtöbb kapcsolatukat az interneten keresztül tartják. Ők legtöbbször nem élik át azokat az alapvető emberi szituációkat, melyekkel felnőttként bármelyik pillanatban találkozhatnak. Például a munkaerőpiacon. Elterjedt nézet ugyanis, hogy az interneten könnyen elérhető információk birtokában már nincs szükség igazi tanulásra. Könnyű megoldásnak tűnik, de senki nem fogja őket alkalmazni, ha nincsenek szakmai ismereteik.

A pszichológus szerint a Z generációt fenyegető legnagyobb veszély az interneten nem az, hogy felszednek valami kretént, aki elvágja a torkukat. Érzelmileg égnek ki. Illetve valós függőséget is okoz, ugyanolyan elvonási tünetekkel, mint az alkohol vagy a drog. A magány egy rossz érzés, amit az internetnek hála sosem kell átéreznünk. Mégis, az embernek el kell tudnia tölteni egy kis időt önmagával, mert ez a személyiségfejlődés fontos része.

- Nem az internet a hibás, csak azok, akik rossz dolgokra használják. Aki képes éretten kezelni a saját dolgait, az képes lesz a helyén kezelni a webet is ahol a konvenciók még csak most kezdenek kialakulni - állítja a pszichológus, aki gyakran tart ebben a témában előadásokat az idősebb korosztálynak is, véleménye szerint ugyanis egy felelősségteljes szülő ma nem engedheti meg magának, hogy ne tudjon internetezni, ne tudja, milyen oldalakon tölti az idejét a gyermeke.

- A magyar szülők kétharmada nem ismeri a gyerek érdeklődési körét, hogy milyen zenét hallgat, milyen közösségek tagja. Persze kényelmesebb belemenni a hazugságcsapdába - sok szülő kifejezetten örül neki, hogy a gyerek nem mászkál el, hanem otthon ül a gép előtt szépen és csendben -, mint "net-bevándorlóként" megküzdeni a fiatalok számára természetes közeggel.

Széthullanak a családok

Meggyengültek a társadalomban a közös értékek, normák. A mai családok atomizálódnak, mindenki külön éli az életét, ami elsőre könnyebbnek, egyszerűbbnek tűnik, ám anómiás állapothoz vezet. Nem beszélgetnek egymással, nem tudják, mit csinál a másik. A West-Balkánnál történt tragédia nyomán kiderült például, hogy a tizenévesek évekig jártak vonattal Pestre szórakozni úgy, hogy a szüleiknek fogalma sem volt arról, hol és mit csinálnak - figyelmeztet Tari Annamária.

Jajveszékel a világ értelmisége, hogy elvész a kultúra az internet miatt, a tömegízlés letarol mindent. Nincs okunk félni. Ha követünk is el hibákat, a történelem arra tanította meg az emberiséget, hogy a technika fejlődése mindig jobbá tette az életet. De jajveszékelnek a szülők is, hogy gyerekeik állandóan a gép előtt ülnek, nem érdekli őket semmi, és még tiszteletlenek is. Szerintem a szülőknek ideje lenne magukba nézni, vajon mikor beszélgettek utoljára a saját gyerekeikkel, mikor szerveztek értelmes, közös programot? A saját nevelésük eredményét látják. Jajveszékel itt már mindenki. Jó álca ez arra, hogy valójában senki nem tesz semmit. A világ meg megy tovább a maga útján.