Járulék nélkül, kiszolgáltatott helyzetben a rokkantnyugdíjasok

Azt, hogy melyik rokkantsági kategóriába kerül valaki, a megállapított egészségkárosodás mértéke, a rehabilitálhatóság és szakmai munkaképesség, illetve az önfenntartási képesség dönti el. Az első és második csoportba azok a rokkantak tartoznak, akiknél az egészségkárosodás 80-99 százalék. A harmadik csoportot azok képezik, akiknél ez a szám 50-79 közötti. A besorolást a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakértői bizottságai végzik. Nemesgörzsönyi olvasónk, Keresztes Györgyné érdekes, ugyanakkor sajnálatos esetről számolt be lapunknak. Saját bőrén tapasztalta meg a rendszer hiányosságait. 

- Attól, hogy az elképzelés a gyakorlatban még nem az elképzelések szerint működik, nem lesz boldogabb - fogalmazott. Megvont járadéka a család megélhetését veszélyezteti.  - November 30-án telt le a kétéves rehabilitációs járadékom folyósítása, ugyanis 2009-ben állapították meg, hogy rehabilitálható vagyok. Újra kellett kérvényeznem, hogy továbbra is kapjam a bruttó ötvenkettőezer forintot. November 14-én hívtak be az újabb vizsgálatra Veszprémbe, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal kirendeltségére. A párom vitt be. Derékig le kellett vetkőznöm, a doktor úr megmérte a vérnyomásomat, meghallgatta szívemet, és megkérdezte, hogy érzem magam. Elmondtam, de az én agyam sajnos már nem olyan, mint volt, nagyon feledékeny vagyok. Talán három percig sem voltam odabenn - mondta el az előzményeket ismertetve a rokkantnyugdíjas hölgy. 

-  Néhány nappal később megkaptam az eredményt. Amikor elolvastam, azt hittem, infarktust kapok. Így kiszúrni az emberrel! Hatvanhét százalékos rokkant voltam, azt visszavették előbb ötvenkettőre, most meg teljesen. A munkavégzés szempontjából egészségesnek nyilvánítottak, így nem kapok semmit. A kapott szakvéleményen olyan állítások szerepelnek, amik ellentmondanak a valóságnak. Agydaganatom van, és olyan rosszul helyezkedik el, hogy az orvosok nem merik vállalni a műtét kockázatát. Ez sajnos a látásomra is ráment, alig látok a bal szememmel. Szédülök, fájnak az ízületeim, labilis a járásom. A szakértői bizottság véleményében az is szerepel, hogy megműtötték a daganatomat.  Hát erre azért csak emlékeznék - meséli szomorkásan mosolyogva. 

- Amikor megláttam, azt hittem, rosszul leszek - fogalmaz Keresztesné, akitől azt is megtudom, abban a percben eldöntötte, ezt nem hagyja annyiban. - Ne a beteg emberektől vegyék el a rokkantságit, hanem azoktól, akik valójában nem szorulnak rá. Azóta találtam, vállaltam munkát négy órában, de annyira megvisel, hogy mire haza érek, már semmit nem tudok csinálni. Ülve elalszom. Megfellebbeztem a döntést, hiszen a megvonás a megélhetésünket veszélyezteti. Aztán január 10-én újra behívtak, ide Pápára. Itt közöltem, hogy fellebbeztem, ám ezt a levelemet nem találták az iratok közt. Azt mondták, valószínű elkeveredett a karácsonyi forgatagban, írjak egy másikat, amit majd visszadátumoznak - tudom meg beszélgetőpartneremtől.

A múlt pénteken ismét levelet kapott Veszprémből, amiben az iránt érdeklődtek, fenntartja-e fellebbezési szándékát, illetve kéri-e a komplex felülvizsgálatot. Keresztesné igennel válaszolt, hiszen szeretne mielőbb pontot tenni a történet végére. Ám ez valószínű nem rajta múlik. Folyamatban lévő ügye felől érdeklődtem a veszprémi kirendeltségen, onnan Székesfehérvárra, a Közép-Dunántúli Regionális Igazgatósághoz utasítottak. Itt megtudtam, hogy a fellebbezés eredményeként másodfokon Székesfehérváron kerül sor az új típusú, 2012 januárjától bevezetett orvosi felülvizsgálatra, amelynek alaposságához kétség sem férhet. - Fejtől lábig megvizsgálják, és megbízhat az eredményben. Amennyiben ezt sem fogadja el, a munkaügyi bírósághoz fordulhat - fogalmaztak Székesfehérváron. Ám valószínű, hogy Keresztes Györgyné számára nem ez jelenti a megoldást.