Csapdába csalva

Tudtam, várja a "lánykérést", de én megmakacsoltam magam. Az ember először még fejest ugrik az ismeretlenbe, de másodszor már jól megnézi, van-e víz - és mennyi - a medencében...

Aztán felengedtem, s gyermeki izgalommal vásároltam a gyűrűt, s leptem meg vele úgy, hogy nem sejtette, mire készülök. Érdekes, fel sem merült bennem, akár kosarat is kaphatok, de erre csak akkor döbbentem rá, amikor megkérdezte, biztos vagyok-e abban, hogy igent mond? Az is lett volna egy meglepetés...

Hálából egyből rábíztam a házasságkötés időpontjának kiválasztását. Nézegette a naptárt, de csak olyan sablonos dátumokat talált, mint a születésnap vagy a névnap. Besegítettem a lapozásba, így együtt akadtunk rá február 29-re, ami nyolc évvel ezelőtt éppen vasárnapra esett. "Ez jó lesz?!" - nézett rám tágra nyílt szemmel, mire azonnal leütöttem a magas labdát. Abban a pillanatban tudta, hogy belesétált a "csapdába", de már késő volt.

A dátum baráti társaságban azóta is rendszeresen szóba kerül. Nem csak a jól sikerült összevont legény- és leánybúcsú, valamint a szökőnap kapcsán. Rendszeresen szekíroznak, hogy spórolási szándékkal - ne kelljen sűrűn házassági évfordulót ünnepelni - választottam az időpontot, mire én rögvest áthárítom a felelősséget a feleségemre, elvégre ő volt az ötletgazda...