S mit(t) mondjunk mi?

Bocsánat, most látom, hogy két hír keveredett itt össze. Természetesen  Wulff államfőről van szó, aki 2010 óta töltötte be Németország elnöki posztját. És természetesen nincsen szó más nemzet sportban és egyéb szellemiekben jeleskedő semmilyen elnökéről.

Wulff exelnök lemondásakor jelezte, a személye iránti bizalom elvesztése és cselekvési lehetőségeinek beszűkülése miatt válik meg hivataláról. Az államfő az elmúlt két hónapban folyamatos magyarázkodásra kényszerült. Németországban ugyanis úgy tartják, az államfő a nemzet egyfajta erkölcsi őre, aki a napi politikai küzdelmekből kimarad. Wulffot 2010 júliusában egyébként csak a harmadik nekifutásra választották meg, miután az első két körben nem kapta meg a többséget. (Ilyen volt tőlük keletre is, csak akkor Sólyommal próbálkoztunk.) Wulffnak más is van a rovásán. Azzal a szándékkal hívta fel egy  több milliós példányszámú bulvárlap főszerkesztőjét, hogy megakadályozza a rá nézve kedvezőtlen cikk megjelenését.

Pedig tudhatta volna, hogy minden csoda három napig tart. Kicsit rágódunk ugyan a napvilágra került svindliken, aztán a karaván halad tovább. Mint most, ezek után a sorok után is, nem igaz?