A fuvolától a kineziológiáig

Rózsa Judit szakmája szerint szolfézstanár, szabad idejében selymet fest és verseket ír. Szülei határozott elképzelése szerint angolos, vagy fuvolaművész és zenetanár lesz belőle. Közben féltették is az élettől, ahogyan minden szülő óvja gyerekét. Juditot viszont ezer más dolog is érdekelte. 

- Kisiskolásként búvár zsebkönyveket vettem a csoki helyett. Mindig imádtam a természetet, amelynek szeretetét a szüleim adták át, akiket nagyon tisztelek, mert egy nívós, humanista értékrend szerint élik az életüket. Nyolcéves koromban volt egy komoly betegségem, ami elvágta annak a lehetőségét, hogy én olyasmivel foglalkozzak, amit szeretek, biológiával és kémiával. A hajszálereim töredezetté váltak, sokat vérzett az orrom.

Egy fül-orr-gégésztől kapott kenőcstől tetőtől talpig ödémás lettem. Ijesztő volt. Kiderült, higany volt a krémben, ami önmagában probléma, de még allergiás is voltam rá, azaz kvázi megmérgeztek. Azon a nyáron kezdődött egy kéthónapos kálvária. Az ödéma végül hólyagokká olvadt össze, kifakadt, majd lehámlott a bőröm és nőtt egy új. Szó szerint kibújtam a bőrömből.

Ez a betegség meghatározta Judit sorsát, kiskapukat kellett keresnie a korlátok ellenében. Hivatalosan nem vehette fel a biológia-kémia fakultációt az iskolában, de kiügyeskedte, hogy a nagyok ne vegyék észre a tervét, ami sikerült is.

- A középiskola után karvezető szakra jelentkeztem a zeneakadémia debreceni tagozatára úgy, hogy alig tudtam zongorázni. Fellebbezéssel vettek fel, mert a többi tárgyból kimagaslóan vizsgáztam.

Rózsa Judit szerint az előítéletek falát nehéz áttörni. Nehéz megértetni az emberekkel, hogy az oldás mire jó (Fotó: Gáspár Gábor)

Már kicsi korában azt programozta be magának, hogy ő tanulás után először anya lesz, majd megtalálja azt a foglalkozást, ami igazán, szívből a hivatása lehet, eszerint is alakult az élete. - Amikor először voltam kineziológusnál, nézegettem a könyvespolcot, szinte mindet ismertem, büszke voltam rá. Majd bejött és rámutatott egy könyvre, hogy ezt olvassam el, jót tesz nekem.

Eckhart Tolle A most hatalma volt az, amit egyszerűen nem láttam meg a polcon. Na, ilyen az, amikor hiába próbálja az ember megoldani az elakadását. Nem lát rá. Kell egy tükör  például egy kineziológus. Vagy kettő  családállítás, ahol van a terepauta és a csoport.

A budapesti évek alatt megismerkedett leendő párjával, Tamással, majd jöttek a gyerekek. Aztán az útkeresésben eljött egy pont, amikor érezték, költözniük kellene. Abban az évben megvárták a tanév végét és lebútoroztak a Balaton-parti házikójukba. Itt kivárták, hogy a férj próbaideje lejárjon, hiszen Veszprémben kapott állást. Ősztől pedig sok minden a helyére került, Judit ma oldással foglalkozik a tanítás mellett. 

- Az előítéletek falát nehéz áttörni. Nehéz megértetni az emberekkel, hogy az oldás miért, mire jó. Akivel lehet dolgozni, és enged rálátni a múltra, oda, ahol valami elakadás, téves képzettársítást történt, azzal oldás közben szárnyalni lehet. Hiszen ahogy feloldjuk az akadályt, téves kapcsolást, az illetőben feloldódik egy gát.

Egyszer egy harmadikos kisgyereket hoztak el a szülei, hogy a helyesírásával van baj. A születésénél már volt idegrendszeri gond, az iskolában egyébként még csúnyán is ír. Egy oldással rájöttünk, hogy igen, csúnyán ír, mert nem fejlődött olyan tempóban a finommotoros mozgása, de helyesen csak azért nem, mert a csúnyán nála egyenlő volt a helytelennel. És fontos volt erre rájönni, mert ha a helyesírása nem jó, a továbbtanulással is gond lett volna. Fél év alatt egy jegyet javított a kicsi.

Egy másik példa azt szemlélteti, mennyire berögzül a tudattalanba egy élmény, egy trauma. Egy kamionsofőrt a felesége vitt el kineziológushoz, mert a férfi negyven éves korára komoly érrendszeri problémákkal küzdött, több műtéten volt túl és gyógyszereket szedett. Az oldás rámutatott, hogy három évesen bicajjal ment át egy hídon, beakadt a bicikli kereke, ő meg legurult az árokba, bele egy csipkebokorba.

Innentől kezdve, ő bármikor áthajtott egy hídon, a tudattalanja mindig riasztott. Adrenalin termelődött, mert beugrott a félelem, a fájdalom. Az oldás után egy évvel a sofőr rendbejött, a szervezete is befejezte a felesleges riadóztatást.

- Ilyenkor bekapcsolhat egy hang, egy érzés, egy szó, egy illat stb., behelyez az akkori állapotba, ami lehetett akár harminc éve, és mindez nem mindig tudatosul! Kerüli viszont az illető azt, ami egyszer mély és rossz nyomot hagyott benne. Amikor hasonló helyzetbe kerülne, valahogy minden közbejön, de valójában közbehozza ő azt az akadályt, nehogy odamenjen, amitől tart, ez egy önkorlátozó hiedelem. Ha olyasmire áhítozunk, ami ebbe a fájdalmas tartományba esik, a szervezet bekapcsol és megállít, mert az a feladata, hogy védjen meg a fájdalomtól, a félelemtől, a megsemmisüléstől...

De ezeket a hiedelmeket el lehet engedni. Izgalmas, ahogyan működünk. Minden oldásnál úgy érzem magam, mint Sherlock Holmes, keressük, ki a bűnös, ki a tettes, hol vannak a bűnjelek, amit fel kell fedezni.