Augusztus óta nem kaptak egy fillért sem

Úgy tűnik, pórul járnak azok, akik az Alvinci Péter Szeretetszolgálat keretében házi ápolást végeznek. Közülük jó páran szerkesztőségünkben is jártak, hogy kiöntsék szívüket, hiszen augusztus óta nem kapják meg a fizetésüket.

Úgy tudják, hogy a szolgálatnak nem utalta át a Magyar Államkincstár (MÁK) a 800 millió forintos normatív támogatást, ezért nem tud fizetni alkalmazottainak. Amikor a miértekre keressük a választ, az ügyben homlokegyenest más vélemények, állítások hangzanak el. A kusza szálak között nehéz a tisztánlátás.

A Megmentő Kht. 2008 decemberétől foglalkozik házi segítségnyújtással. Mivel a szolgáltatás iránti igény nagyon jelentős volt, leginkább az alacsony jövedelműek körében, általánossá tették a térítésmentességet. Csakhogy ehhez meg kellett teremteniük a hátországot. A Horvátországi Magyar Református Egyház Magyarországi Egyházteste vállalkozott a feladat továbbvitelére. Ennek köszönhetően a Megmentő Kht. jogutódjaként 2009. május 20-tól Alvinci Péter Szeretetszolgálat néven folytatták tevékenységüket. Természetesen a gondozók és a gondozottak is átkerültek az új szervezet állományába.

Gál Beatrix, a szeretetszolgálat szakmai igazgatója arról tájékoztatta lapunkat, hogy a hatóság engedélyezte a fenntartóváltást. Ezt követően leadták normatívaigénylésüket a MÁK pécsi igazgatóságának. (A szeretetszolgálat balatonlellei székhelyű.) A rendes eljárási idő 30 napját újabb harminccal meghosszabbították, végül az eljárást határozatlan időre felfüggesztették. Egyrészt meg kívántak győződni arról, hogy valóban dolgozik-e a szolgálatnál megfelelő létszámú gondozó, másrészt utána kívántak nézni, nincs-e folyamatban bírósági eljárás a társaság ellen. Az ellenőrzés lezárult, a MÁK szeptember 18-án kiadta határozatát, miszerint jogosultak a normatíva folyósítására. Ennek ellenére a mai napig egyetlen fillért sem kaptak az államtól.

Ezzel országosan több mint ezer család megélhetése és hétszáz településen húszezer idős ember ellátása került végveszélybe. Veszprém térségében ötven gondozónőre 306 gondozott jut, Pápán száz gondozó vigyáz nyolcszáz idős emberre.

A lapunkat megkereső veszprémi asszonyok elmondták, a váltásból nem sokat éreztek, végezték tovább a munkájukat. Augusztus első napjaiban a júliusi fizetésüket még rendben megkapták, de a következő hónapban már csúszott a pénz. Hiába mentek a helyi vezetőhöz, aki futott tovább a feletteséhez, mindenki széttárta a karját: nem kapták meg a MÁK-tól a szervezetnek járó summát. Fizetés nélkül napi megélhetési gondjaik támadtak, egyre ritkábban jártak a boltba, miközben a feladatlan csekkek száma folyamatosan nőtt. Ilyen helyzetben fogytán a türelem. Hiába kérik tőlük: még egy kis kitartás. De meddig várjanak? Bizonytalan ígéretekkel tele a padlás, hitegetésből nem lehet a családot eltartani.

A helyzet drámaiságára utal, hogy Gál Beatrix és Erdős János szervezésében szeptember 28-án a Pénzügyminisztérium előtt országos demonstrációt tartottak, ahol egy nyílt levelet adtak át a minisztérium képviselőjének. Ebben az állt, hogy a szeretetszolgálat május 20. óta nem részesül állami normatívában, aminek következtében mára működésképtelenné vált, s nem képes eleget tenni munkáltatói és szociális szolgáltatói kötelezettségének. Az állami szervek sorozatos jogsértései, indokolatlan időhúzása következtében szeptember 10-én már munkabért sem tudtak biztosítani. Azzal, hogy az állam nem teljesíti vállalt kötelezettségeit, családok ezreinek megélhetését teszi kockára.

Úgy tűnt, a segélykiáltás süket fülekre talált. A veszprémi Kovács Istvánné besokallt, nem átallott kérdéseivel a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz fordulni. Dr. Veres Gábor válaszában úgy fogalmazott, nem igaz a munkáltató azon hivatkozása, hogy az állam az idős gondozottak után járó normatívát nem fizeti ki. Az osztályvezető arról is tájékoztatott, hogy az elmaradt munkabérek megtérítését kizárólag a munkáltató székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróságtól lehet kérni. Amennyiben a munkabérek elmaradása lakásrezsiköltségeik megfizetését is érinti, akkor a helyi önkormányzathoz lehet fordulni, és kérjék a lakásfenntartási támogatás megállapítását.

A dr. Veres Gábor által leírtaknak ellentmond a Pénzügyminisztérium sajtófőnöke, Pichler Ferencnek a levele: A nem állami és nem önkormányzati fenntartók számára az Államkincstár folyósítja a normatív állami hozzájárulást és támogatást, valamint egyházi kiegészítő támogatást, ha az ehhez szükséges jogszabályi feltételek fennállnak. A MÁK azonban felfüggesztette a szeretetszolgálat részére a folyósítást, mivel a jelenlegi körülmények között nem látja biztosítottnak a közpénznek minősülő normatíva szabályos felhasználását.

Mindennek oka, hogy a Kaposvári Városi Ügyészség az egyháztest alapításával kapcsolatban közokirat-hamisítás bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el. Emiatt a kincstár úgy döntött, az eset tisztázásáig a normatív állami hozzájárulás folyósítását felfüggeszti.

Az ügyészségi vizsgálat egy magánszemély bejelentése nyomán indult, aki egyike volt a magyarországi egyháztest alapítóinak. Zelenák Zoltán, az Alvinci tanácsadója - a Megmentő Kht. egyik tulajdonosa - az eljárást nevetségesnek tartja. Miközben köztörvényes bűnözőknek kijár az ártatlanság vélelme, ezt a szeretetszolgálat miért nem kaphatja meg?!

Számára az is érthetetlen, hogy a hónapok óta börtönben ülő erzsébetvárosi polgármesternek, Hunvald Györgynek folyósítják a fizetését, miközben az Alvinci jogos normatív támogatását visszatartják...

Peregnek a hetek, holnap már novembert írunk, s még mindig semmi előrelépés. A pápai Tamás Józsefné és Zsömle Ferencné ugyancsak elkeseredettek: Itt vagyunk a bizonytalanságban. Minden reggel várják az értesítést, hátha megérkezik az elmaradt fizetésük. Tartalékuk nincs, nem is volt, ezért aztán nem tudják, mit hoz számukra a holnap. A helyzetük kilátástalan.

- Jogállamban élünk, nem játszhatnak így velünk! - fakadnak ki egyszerre. A munkájukat azért ma is elvégzik: - Ameddig a cég nem mondja, hogy hagyjuk abba, addig csináljuk. A betegek várnak bennünket!

Egyiküket elkísértük. Benkőék puszival, családtagként köszöntötték a hozzájuk bekopogó gondozónőt, aki nyár óta segít az idős házaspár mindennapjaiban. Dezső bácsi 89 éves, 98 százalékban vak, Lenke néni öt évvel fiatalabb, de ő is csak bottal tud járni.

- El sem tudom mondani, mit jelent nekünk, hogy Editke idejár hozzánk. Egy áldás nekünk, hogy ő van! - mondja az idős asszony. Fia napközben dolgozik, csak aludni jár a szülői házba. Lányuk Budapesten él. A gondozóra mindenben támaszkodhatnak, postára megy, bevásárol, segít a házban, a ház körüli munkákban. Nem kérdezi, mit kell tennie, gyakorló háziasszonyként egyből meglátja, hol van dolog.

Benkőék több mint negyven esztendőt dolgoztak becsülettel. Dezső bácsi a szovjet poklot is megjárta. A szeretetszolgálat körüli huzavonáról természetesen hallottak. Rettegnek, ha arra gondolnak, Edit nem jön többet. Kevéske pénzükből nem tudnak gondozót fizetni. Annyi a nyugdíjuk, hogy éppen megélnek belőle, csak Lenke néni gyógyszerére havonta több mint 15 ezer forintot költenek  már amikor ki tudják fizetni... Elszorul a torkunk, ahogy könnyező szemekkel, elcsukló hangon ránk emeli tekintetét: - Szomorú, hogy ennyit érdemlünk idős korunkra. Higgyék el, ha nem jön a gondozó, az csapás lesz ránk!

A munkaügyi központ jogásza, dr. Szikszai Róbert szerint több lehetőség áll az alkalmazottak előtt, de mindegyiket írásba kell foglalni. Legegyszerűbb, ha a cég mond fel, ilyenkor a dolgozó a felmondási idő  - minimum 30 nap - lejárta után jogosult a munkanélküli-ellátásra, amihez regisztráltatnia kell magát a munkaügyi kirendeltségen. Ha a munkavállaló mond fel, akkor a felmondási időn kívül további 90 napot kell várni arra, hogy jogosult legyen ellátásra. Közös megegyezés esetében nincs felmondási idő, a dolgozó azonnal jogosult lesz munkanélküli-segélyre. Ha a munkatárs nem kap fizetést, ez elég indok arra, hogy rendkívüli felmondással távozzon. Emiatt hátrányos helyzetbe nem kerül, a munkanélküli-segélyre a regisztrációt követően jogosult lesz. (Úgy tudjuk, az Alvinci nem zárkózik el a közös megegyezéssel történő felmondástól. De az is látszik, a gondozók nem menekülni, hanem dolgozni szeretnének, a mai napig az alkalmazottaknak mindössze tíz százaléka élt a lehetőséggel.)

A szeretetszolgálat még nem adta fel a küzdelmet. Mivel május 20. óta nem kaptak pénzt, a normatív támogatás visszatartása miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek. Vélhető, a szomorú történetben nem ez az utolsó ütésváltás. Ha csatákat nyer is valaki, a háborút mindenki elveszti. Abban ugyanis ma már az összes gondozónő egyetért, a jelenlegi helyzetnél még az is jobb, ha bármilyen kifejlettel is, de befejeződne ez az idegőrlő bizonytalanság, s pont kerülne az ügy végére.