Csak az ennivalóra jusson pénz

Ma Magyarországon több mint hárommillió ember él a létminimumon, vagyis szegénynek nevezhető. A tartósan korlátozott anyagi körülmények között élők életét nagymértékben befolyásolja, hogy mennyi szabadon elkölthető jövedelmük marad a fixen jelentkező költségek mellett. A lakhatás költségei nőttek az elmúlt években, így ez a napi cikkekre elkölthető forintok összegét korlátozta.

Minél fejlettebb egy gazdaság, annál kisebb az élelmiszerekre és a napi megélhetésre költött összeg aránya a teljes fogyasztói kosárban. A 2004-2007 közötti javuló tendenciát megtörte a 2008 őszén kirobbant gazdasági válság. Az alapvető termékek aránya nem csökkent tovább országosan, de a megemelkedett lakhatási költségek és a csökkenő jövedelem miatt a szegényebb fogyasztók jelentősen visszafogták élelmiszer-vásárlásaikat - mondta el Dörnyei Otília, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója.

A legtehetősebb települések közel négyszer annyi vásárlóerővel bírnak, mint a legszegényebbek. A szegénységhez vezető főbb társadalmi jelenségek, mint az alacsony foglalkoztatottság, a magas munkanélküliség, az alacsony iskolai végzettség megmutatkoznak minden szegény településen. Ebből következik, hogy ha valaki kistelepülésen él és nincs munkája, nagy valószínűséggel a szegény fogyasztók közé kerül.

A kistelepülésen való élet azt is jelenti, hogy az itt élők kevesebbszer vásárolnak a modern kereskedelmi csatornákban. Egy kevésbé tehetős vásárló 100 forintból 36 forintot kisboltokban költ el, míg a tehetősebbek csak 26 forintot - tette hozzá Dörnyei Otília.

Nem meglepő módon az olcsóbb termékek népszerűb-bek a szegények körében, de az már nem jellemző rájuk, hogy az akciókat jobban keresnék. Ez összefügg a korlátozott boltválasztási lehetőségekkel, hiszen minél kisebb településen él valaki, annál kevesebb bevásárlási helyszín közül tud választani.

A szegényebb fogyasztói csoportok körében figyelhető meg leginkább az otthoni étkezések dominanciája, vagyis nagyobb mennyiségben fogyasztanak olyan élelmiszer-kategóriákat, mint a szódavíz, a szörp, a tejföl, a pudingporok, amelyek a család napi ellátását biztosítják. A kényelmi termékek közül az otthon használatos hajfesték magas aránya szembetűnő.

A szegény családok körében magas a gyermekesek aránya. A gyermekek ellátásával összefüggő költségeken azonban a többség nem tud és nem is akar spórolni. A szegény gyermekes családok napi fogyasztása bizonyos kategóriákban egyáltalán nem, másokban gyökeresen különbözik a középosztálybeliektől.

Tejből, mosószerből bármilyen anyagi körülmények között élő gyermekes háztartásban magasabb a fogyasztás, mint a gyermekteleneknél. A középosztálybeli gyermekes háztartásokban másfélszer annyi sajt és kétszer annyi joghurt fogy, mint a szegények körében.