Nagykorú tájékoztatás

Az elmúlt napokban teljes volt a bizonytalanság nem csupán a sajtóban, de a projektgazdák körében is. Ami bizonyosra vehető, hogy hazánk 15 megnyert és elindított operatív programjából 13-at nem finanszíroz jelenleg az Európai Unió. Ez mintegy 400 milliárd forint támogatást jelent, amit állami pénzből kell finanszírozni átmenetileg.

És itt jutunk el addig, hogy valami hibádzik az egész problémakör kommunikációjában. Nevezetesen, hogy ez valóban csak átmeneti lesz-e, vagy pedig az irányítási, ellenőrzési problémák és a feltárt, súlyosnak mondott hiányosságok miatt minden pénztől elesünk. Ez az, amit homlokegyenest másképpen látnak a politika két oldalán elhelyezkedők.

A kormánypártok szerint az egész ügy az ellenzék által felfújt buborék, minden az eddigi gyakorlat szerint történik. Az EU mindig is árgus szemekkel ellenőrzött, és azonnal jelezte, ha valami nem a szabályoknak megfelelően zajlik. Aztán leült az adott ország felelőseivel tárgyalni, megegyeztek, kijavították, amit ki kellett, és a finanszírozás folytatódhatott tovább. Ez várható most is: a magyar hatóságok sürgősen megvitatják a kifogásokat, és megoldást találnak a problémákra. Ha szükséges, akkor az állam fedezetet biztosít az ebben az időszakban aktuális kifizetésekre.

Nem így az ellenzék: lassan már nemzethalált vizionál a felfüggesztett támogatások miatt. Nem azt mondom, hogy megengedhető bármiféle hiányosság, szabálytalanság, pláne korrupció az uniós pályázatok kapcsán. De miért nem lehet mindkét oldaltól elvárni a nagykorúakat megillető, normális tájékoztatást? Sem a bagatellizálás, sem a túlzó megközelítés nem méltó a felnőtt emberekhez. Vagy még fel kell nőnünk az ilyen kommunikációhoz?