Belső konfliktusainkról tartott előadást Magyar Lóránt Csopakon

A szervezők részéről kiváló döntés volt, hogy a Plul-malom kertjében zajlott az esemény. Lóránt, mint mondta, ilyen gyönyörű környezetben még nem tartott előadást, melynek címe Szállj le a döglött lóról volt, ami egy régi indián közmondás.

A közönség egy rendkívül színvonalas, szakmailag jól felépített, könnyen érthető, sok mondanivalóval bíró és enyhe humorral fűszerezett előadásnak lehetett részese.

– Változtatni akarok! Vagy mégse? – dilemmáink és bizonytalanságaink feloldása. Ma a tétovaságainknak, tanácstalanságainknak nézünk a mélyére. Mi van, ha akarok is valamit, meg nem is? És ha két dolgot is szeretnék egyszerre, és nem kaphatom meg mindkettőt? És ha akarok valamit, csak fogalmam sincs, mi is lenne jó? És mi van, ha semmit nem akarok, és ezen sem akarok változtatni? Hát, ilyen is van bizony. Honnan tudhatom, hogy tényleg el kellene engedni, temetni azt a bizonyos „döglött lovat”? Hogy tényleg változtatni kellene? És ha tudom, mért nem teszem? Milyen erők mozgatnak vagy kötnek meg? Mi húzódik meg a probléma mélyén? Milyen konfliktusok vannak személyiségünk egyes részei között – amikor egy részem akarja, egy másik meg nem. Ott vannak bennünk a tilalmak és az engedélyek, a kényszerek és a szabadságok. Össze lehet ezeket békíteni? Feloldhatók ezek az ellentétek? Ezekre a kérdésekre kívánok válaszolni az előadásomban – kezdte Magyar Lóránt a tőle megszokott csibészes mosollyal.

Kifejtette egy történeten keresztül, hogy sokszor tudatában vagyunk annak, hogy nem jó helyen vagyunk, de a megszokásokat és a kényelmet választva mégsem változtatunk semmin. Előadásának fő mondanivalója az volt, hogy miként tudunk változtatni a helyzetünkön, amivel nem vagyunk elégedettek. Szerinte a kényelmi zóna azt jelenti, hogy egyszerre érezzük a biztonságot és a kielégülést. Egy idő után viszont a kielégülés eltűnik, a biztonság érzése azonban megmarad. Ez az, ami csábító, és visszatartó erővel bír afelett, hogy változtassunk azon, ami már nem elégít ki minket.

Magyar Lóránt úgy véli, hogy két erő létezik, ami ezen túl tud lendíteni. Az egyik erő maga az élet, amikor derült égből villámcsapásként megváltoznak a dolgok. Ilyen lehet, amikor a házastársunk beadja a válópert, ha kirúgnak a munkahelyünkön, vagy ha kapunk egy stroke-ot. A másik erő pedig az, amikor én magam hozok egy döntést a változás mellett. Ezt a változás melletti döntést sok minden tudja akadályozni: pótcselekvések, mások hibáztatása, tagadás, figyelmen kívül hagyás, fantázia.

Az esti előadás legfontosabb üzenete az a hét lépés volt, amely segít kimozdulni.

– Szembenézek a fájdalommal. Tudomásul veszem, nevén nevezem a problémámat. Vonzó jövőképet alkotok. Döntést hozok. Megtöröm az eddigi sémákat. Elengedem, ami megkötöz. Szembenézek a félelmeimmel. És a legvégén: mély levegő, cselekszem! – zárta szavait Magyar Lóránt.