Topolánszky Ádám nagyon reméli, hogy nyáron hazajuthat Floridából

– Az év nagy részében itt élek, Florida nyugati partján, Sarasota-Bradenton vonzáskörzetében, 2016 óta. Amerikába 1974-ben települtem át rokonaimhoz, a New York melletti Connecticut államba, nagyon fiatalon. Hogy miért éppen Sarasotát, Floridát választottam lakhelyül? A napfény, a tenger és az aránylag könnyen kifizethető ingatlanárak miatt – jegyezte meg Topolánszky Ádám.

A napfényes Florida a koronavírus-járvány által legjobban sújtott államok egyike az Amerikai Egyesült Államokban. Milyen volt az élet korábban, és milyen most?

– Pezsgett, lüktetett, ahogy a filmeken lehet látni. Most nem ez a jellemző. Florida a nyolcadik helyen áll a koronavírus-fertőzések szempontjából az ötven amerikai állam közül, tehát nem nevezném drámainak a helyzetet. New York a legveszélyeztetettebb állam, és főként északon, több nagyvárosban terjedt a vírus futótűzszerűen. Ilyen például New Jersey, Massachusetts, Illinois, Pennsylvania, Los Angeles és San Francisco. Floridában a kormányzó, Ron DeSantis idejekorán szigorú intézkedéseket hozott, így sikerült le­lassítani a járvány terjedését. Florida hatvanhét megyéje közül a legrosszabb helyzetben Miami-Dade, Broward és Palm Beach van, ez a Miami és Palm Beach közötti, Atlanti-óceán-parti terület. Manatee megyében, ahol mi élünk, a nyugati parton nincs vészhelyzet. Életünk a járvány miatt azonban jelentősen megváltozott, az üzletek csak ritkán nyitnak ki, a távolságtartás és maszk viselése mindenhol ajánlott.

A hírek arról is szóltak, hogy sok amerikai menekült Floridába a vírus elől, veszélyeztetve ezzel az ott élőket – így történt?

– Igen, a járvány kezdetén az északiak, főleg New Yorkból, szinte menekültek ide, amíg a kormányzó be nem vezette a határellenőrzést és a repülőgépjáratok korlátozását. A nyilvános tengerparti strandokat hamar lezárták, így az északiak elvesztették a motivációjukat, hogy ide meneküljenek.

Ön miként értesült a járványhelyzetről? Hogyan élt előtte, mivel foglalkozott, és mennyiben változott meg az élete?

– A járványról főként a televízióból értesültünk. Mi egy tóparti házban éltünk a párommal és tizenhárom éves fiával, eléggé elszigetelve a sűrűbben lakott területektől, és csak az ügyintézés, vásárlás miatt mozdulunk ki. Annak természetesen mi sem örültünk, hogy a nyilvános strandokat, a lakóparki úszómedencéket és teniszpályákat sokáig lezárták. Korábban az USA kormányának kötelékében dolgoztam köztisztviselőként, egészen 2000-ig. Majd konzultáns- és fordítóirodát nyitottam Budapesten és Brüsszelben. Lányommal 2013-ban tértünk vissza az Egyesült Államokba, ami már nem volt olyan felhőtlen, mint a régi karrierünk és életünk. Egyrészt az USA is megváltozott, véleményem szerint sajnos lefelé menő ágban van minden szempontból, másrészt mi is kiestünk a ritmusból, és a lelkesedés hiányában nehéz volt visszailleszkedni. Ha az otthoniaknak tanácsolhatok valamit: maradjanak otthon. Nem a vírus miatt, hanem azért, mert a jövőt már nem Amerikában, hanem Kelet-Közép-Európában látom. Sarasota magyar ajkú lakossága részben már előrehaladott korban lévő nyugdíjasokból, az újkori illegális bevándorlókból és szezonális látogatókból tevődik össze. Azt leszámítva, hogy kellemes a tengerpart, szépek a pálmafák, és hét ágra süt a nap, nem igazán töltődik fel az itt élő ember intellektuálisan. Sarasota-Bradenton környékén a magyarok közt sajnos kevés az értelmiségi, a frissen érkezetteket nem a továbbtanulás motiválja, hanem inkább a gyors pénzkeresés. Sarasota belvárosában van némi kulturális élet, érdekes módon egy opera is, valamint egy Mü­pához hasonlítható kultúrpalota, ahol zenei és egyéb rendezvényeket tartanak, de ezeket jobbára a tehetősebb nyugdíjasok látogatják a 100-150 dolláros jegyárak mellett. A kultúrát és művészetet itt bizony kilóra mérik. Kétdiplomás értelmiségiként több ösztönzést kaptam a New York és Washington környéki magyarok köreiben.

Milyen körülmények jellemzőek most Amerika délkeleti államában?

– Florida republikánus vezetésű állam, ami azt jelenti, hogy a politikai vezetés javarészt osztja azt a nézetet, hogy a gazdaságot nem szabad teljesen lezárni. Talán emiatt is Florida az elsők között volt azon államok közül, amelyek a nyitás mellett döntöttek. Nagy figyelemmel kísérik a hatóságok, hogy a nyitás ront-e a járvány terjedési sebességén.

Ön szerint kell tanulnia az emberiségnek a járványból?

– Ha egy dolgot leszűrhetünk tehát, amit Brüsszel és Washington a mai napig tagad, és inkább nem beszélnek erről, az egyértelműen az, hogy a migráció és az etnikailag kevert társadalmak létrehozása gyengítette a gyors és hatékony fellépést, amikor a haváriahelyzet előállt. Az is bebizonyosodott, hogy a kevesebb mobilitás, utazás és felesleges autózás miatt a légszennyezés javult. Emiatt érdemes megfontolni, hogy akár az üzemanyagok, akár az ide-oda rohangálás tekintetében nem lenne-e érdemes a kormányoknak szigorúbb javaslatokat letenniük az asztalra. És még egy dolog: úgy vélem, a kínai kereskedelmi dömpingnek ezzel vége. A világ polgárainak nem mennyiségre, hanem minőségre van szükségük. A járvány utókezelése kitűnő lehetőséget nyújthat az olcsó kínai termékek behozatalának észszerű korlátozására.

Sokan úgy mondják, az élet a járvány után világszerte ott folytatódik, ahol abbamaradt. Egyetért ezzel?

– Bízom benne, hogy idővel visszatérhet az élet a megszokott medrébe. De ehhez még sok víznek kell lefolynia a Dunán, illetve itt, a Mexikói-öbölben.

A másik élete Csopakhoz köti. Mit jelent önnek ez a település, illetve a Balaton?

– Csopakot kedvelem, de Balatonfüred áll közelebb a szívemhez, mert ott töltöttem egész gyermekkoromat, szüleim felmenői balatonfürediek voltak, a Molnár és Lipták család egyes tagjai sokáig ott is éltek. Ott tanultam meg versenyszerűen vitorlázni is a BKV Előre szakosztályában, és életre szóló barátságok is oda kötnek.

Mikor járt itt utoljára, és mikor jön legközelebb?

– Minden nyaramat a Balatonnál töltöm, Füred, Csopak és Veszprém térségében. Ez a nyár persze rendhagyó, hiszen a koronavírus miatt ezúttal el kell halasztanom a repülőutat és a hazautazást. Reménykedem benne, hogy a nyár közepére így is sikerül majd hazatérnem.

Úgy tudom, Lipták Gábor, a neves író és kultúrtörténész rokona. Gondolom, betéve ismeri a füredi Lipták-ház, ma fordítóház minden zegét-zugát. Milyen emlékeket őriz legendás nagybátyjáról és Balatonfüredről?

– Lipták Gábor unokaöccse vagyok, aki Emma nagymamám testvére volt. Óriási élményt jelentett abban a házban, a Petőfi Sándor utca 36.-ban felnőni, amelyet azóta átszámoztak, és olyan emberekkel találkozni, mint Illyés Gyula, Németh László, Déri Tibor, Borsos Miklós, Passuth László, Pilinszky János és sok más kortárs író és művész, akik állandó vendégei voltak a Lipták-háznak. Nagyon szerettem Horváth Boldizsárt, egy kitűnő hajó, az Addió nevű, 40-es élescirkáló akkori tulajdonosát, és jól emlékszem Debrőczy Tiborra is, aki a füredi szívkórház akkori főigazgatója és a nemrég felújított Trinidad nevű hajó tulajdonosa volt. Ők ketten szintén Lipták Gábor baráti köréhez tartoztak. Lipták Gáborra, Gabusra és feleségére, Piroskára, azaz Pulcsira nagy szeretettel emlékszem vissza. Az egész családban óriási űrt hagyott Lipták Gábor szellemi műhelyének megszűnése. Balatonfüred máig nagyon kedves a szívemnek, ott szövődtek az első, csodálatos szerelmek, ott kaptam életre szóló, rengeteg szellemi és kulturális élményt, amelyeket a mai napig semmilyen új környezet nem képes felülmúlni, bárhová is kerüljek a földön.