Egy család három korosztályának örömei: zenélés, mozgás és szerető ölelés

- A boldogság pozitív érzelmekkel telített mentális állapot, a pozitív látásmód eredménye. Minden pillanatban megélhető, a rosszból is lehet jó, csak kell hozzá a tudatosság. Ezt a munkám során számos esetben megtapasztaltam, amikor sok szomorú élethelyzettel, történettel találkoztam. Ilyenkor próbáltam segíteni, és a legtöbbször sikerült jobbá változtatni meglátásaikat, hozzáállásukat a módosult élethelyzetükhöz a rászorulóknak – mondta el Kellner Hajnalka, aki mentálhigiénikus szakemberként is tekint a boldogságra. Hajnalka általában az aktív mozgás, a relaxáció és természetesen a családja körében él meg boldog pillanatokat. Munkája során azt látja, hogy az emberek mostanában a járvány miatt jellemzően szomorúnak, elkeseredettnek, reményvesztettnek érzik magukat, mind kapcsolati, mind anyagi szempontból. Az elszigeteltségben bizonytalan kilátásokkal nehezebben élnek át boldogságot. Úgy véli, érdemes lenne értékelniük azt, amilyük van, ne mástól várják azt, hogy boldoggá tegyék őket. Csak saját magunk tehetünk azért, hogy boldogok legyünk! Lépjünk ki a megszokott gondolkodásból, és legyünk most boldogok!

A személyes, a munkahelyi, a családi és a párkapcsolatok is gyakran megsínylik a koronavírus következményeit, mely által azok érdektelenné, elhidegültebbé és üressé válnak. Így az adott állapotban bennragadnak. Hajni tanácsként a saját példáját említette meg, ami talán önmagában is segíthet másoknak. Tavaly év végén fertőződött meg, elkapta a vírust. Miután felgyógyult, több pozitív élményt tudott önkéntelenül is megélni. Úgy véli, hangulata, hozzáállása, pozitív életszemlélete és lendülete is hozzájárult ahhoz, hogy új munkát talált, és régi munkahelyére is visszahívták dolgozni. Szerinte nehéz most kitalálni a járvány okozta leterheltség útvesztőiből, mégis sok örömforrást találhatunk. Kirándulhatunk, alkothatunk, befelé fordulhatunk, hogy önmagunkat jobban, mélyebb szinten megismerhessük. Gyermekeire, két fiára és egy lányára, nagyon büszke, hiszen az életben azt végzik és azzal foglalkoznak, amit szeretnek. Nagyobbik fia, aki most egyetemista, boldog, hogy tanulhat, mert ezzel számos új információk birtokába jut, és ezáltal munkáját a legmagasabb szintű szakmai tudással végezheti. A zenélés, a dalok írása pedig mindig felemelő érzés számára. Még egy rosszul sikerült napon is hamar feltöltik a dallamok.

Hajnalka 81 éves édesanyjával, Kellner Istvánnéval is beszélgettünk a boldogságról. Arankának erről először a fiatalsága jut eszébe, ami ugyan rég elmúlt, de a felidézése rendre jókedvre deríti. Több mint húsz éve vezeti a dózsavárosi Őszidő nyugdíjasklubot, amelynek mintegy negyven tagja van. Ugyan most nem járhatnak össze, de barátságuk erőt ad mindannyiunak, hogy ezt a bizonytalan helyzetet áthidalják. A nagymamának a legnagyobb öröm, ha láthatja, ahogy unokái felnőnek. Két lánya, öt unokája és egy dédunokája van. Egy kis faluban nőtt fel, melyre meleg szívvel emlékezik vissza. Meglátása szerint a pozitívumokat kell az életben megragadni és abból táplálkozni. Élete nagy részét az egészségügyben töltötte el, a nyugdíj előtt értelmi fogyatékos gyermekeket ápolt. Szakemberként úgy érezte, hogy a gondozottaknak az a legfontosabb, hogy szeretettel vegyék őket körül. Imádta őket és tapasztalata alapján ezt a szeretetet különleges módon, megsokszorozva tudják a gyermekek visszaadni. A legfontosabb tényező ebben a munkában a kölcsönös szeretetet, elfogadás, mely csodákra képes. Talán példát vehetnénk róluk, ez is hozzájárulhatna boldogságkeresésünk sikeréhez.