Nyugalmat és harmóniát hozhat otthonunkba a mediterrán stílus

A három – görög, spanyol és toszkán – irányzatot is magában foglaló stílus meglehetősen színes lehet, ha mindegyikből hazacsempészünk valamennyit. Érdemes egy mellett letenni a voksunkat, és a másikkal vagy másik kettővel csak fűszereznünk.

A spanyolos mediterrán stílusra jellemzőek az okkeres, téglavöröses színek, a természetes anyagok, kényelmes, de robusztus tömörfa bútorok, köztük a sok zöld növénnyel. A növényi minta és már a mór hatást idéző ornamentika ugyancsak jellemző. A szabadon hagyott fagerendák, stukkók, a boltozatos ajtók és az ablakok, a kovácsoltvas elemek és a márványpadló jellemző, amint a lámpások és a mór stílus hatásának betudható keleties hangulatot árasztó mozaikok, csempék használata szintén. Az erős vöröses, narancsos színek, a különleges kerámiacsempékből kirakott mozaikok a padlón, a lépcsőn, a gazdagon díszített részletek, faragások mediterrán hangulatot biztosítanak.

A másik, igen kifinomult vonalat az olasz, toszkán mediterrán stílus képviseli. A házak masszívak, kőből épülnek, a falakat stukkók díszítik, színük az okker valamelyik árnyalata vagy púderrózsaszín. Belül vakoltak és megmeszeltek, a mennyezet simára vakolt vagy gerendás, gyakran boltíves. A teraszok kőlappal, téglával vagy terrakotta cseréppel borítottak, bent a helyiségek terrakotta padlósak.

A ház központi helyisége a konyha, amelyben fő hangsúlyt kap a nagy, hosszú asztal és rusztikus, sötét színű konyhabútor. Az olasz konyhában semmi sem dekoráció, ott mindennek funkciója van, hogy kiszolgálja a nap fő eseményét, a közös családi étkezést.

A lakás többi részére jellemző a nagyvonalúság, ahogy a mediterrán stílusra általában. Sok bútordarab készül kovácsolt vasból, de akadnak antik darabok vagy nádbútorok is, mégsem zavaró az eklektikus berendezés.

A görög stílus sokban hasonlít a toszkánhoz, ami az anyaghasználatot illeti, a színek többnyire azonban fehérek és kékek. Jól illik parasztház vagy nyaraló berendezéséhez. A görögök fehérre meszelik a kőborítást is a falon, a helyiségek falaiba sokszor polcokat vagy élelmiszer-tárolókat építenek be agyagból. A házak tetejét domború terrakotta cserepek vagy jellegzetes, hellyel-közzel megjelenő kupolák borítják, de a tetők olykor laposak is maradhatnak.

Közkedvelt anyag a házban a gyapjú, a pamut és a len. A lakás dekorációi kimondottan egyszerűek, inkább tárolás céljára használt cserépedények, korsók. A teraszokat, erkélyeket szőlőlugasok, repkény, borostyán árnyékolja.

A famunkákat és sok minden mást is sokszor kékre, fehérre festik le, a csónaktól az ajtóig, a kaspóktól az öntözőkannáig, a biciklitől az ablakig. A fehér alapon olykor megjelenik egy-egy geometrikus minta is, minden túlzástól mentesen. Némelyik görög szigeten az égszínkék mellett előfordul egy-két különleges árnyalat, mint a citromzöld, olívzöld, az okker, illetve a rozsdavörös.

A hagyományos görög enteriőrökben kevés bútort találunk. Természetesek, egyszerűek, harmonikus hatást keltenek, akárcsak a zsalugáter, mely maga is a berendezés egyik fontos eleme. Sok helyen rendkívül népszerűek a csodálatos baldachinos ágyak is.