A szerzetesek nem mannát esznek - A bakonybéli monostor ünnepi étkeit gyűjtötték egy kötetbe

A tartalmas, igényes kivitelű szakácskönyv összeállításában a béli szerzetesek régi barátja, Saly Noémi irodalom- és helytörténész, író, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum volt munkatársa nyújtott segítséget. Ajánlásában leírja, miközben Európában több szakácskönyv megjelent, mely francia, olasz, német szerzetesrendek receptjeivel, étkezési szokásaival ismerteti meg az olvasót, magyarul ilyen nemigen született. Tőle tudjuk, hogy az úttörő e témában az 1680–90-es évek fordulóján kiadott, a csíksomlyói ferenceseké, mely tizennyolc kiadást megért. 

– A nyugati kereszténység legrégebbi szerzetesrendje, a bencések kis híján 1500 éves hagyományokra támaszkodva élik az életüket, imádkoznak, dolgoznak – és főznek. Volt idő kitalálni, hogyan kell – írja Saly Noémi. 

Szakácskönyv ez valójában? Igen, de sokkal több. Település-, vallástörténet, szent ünnepek számbavétele? Igen, de ennél is több. Megérinti az olvasót a Szent Mauríciusz Monostorban élő bencés közösség értékrendje, a közös munka és liturgikus szolgálat iránymutatása, mely Isten ünneplésének hirdetése, Szent Benedek Regulája és az itt létrejött befogadó „lelki otthon” szellemisége. 

– Nem, kedves olvasó, ne keress itt középkori ínyencségeket. Azoknak az ételeknek a receptjeit kapod kézbe, amelyeket a monostorban ma főz Borika és János testvér. Ha jeles alkalmakon tálalják is őket, olyan egyszerűek, hogy bárki nyugodtan próbálkozhat az elkészítésükkel. Az ünnepek fényét itt nem a drága hozzávalók, hanem az ételre adott áldás, Isten adományainak hálás megbecsülése és a belőlük közösségben részesülők egymás iránti szeretete adja – folytatta Saly Noémi. 

János testvér elmondta, náluk az étkezés közösségi alkalom, Szent Benedeknél a külön étkezés elképzelhetetlen. A bakonybéli szerzetesek a napi háromórányi ima mellett hét órát dolgoznak. Felvágják a téli tüzelőt, gyógynövényeket és gyümölcsöt termesztenek, van, aki az ötvösműhelyben, a kertben, dolgozik, van, aki főz, fogadja a látogatókat, besegít a kávézóban, az ajándékboltban.

– Keleten mondják a hozzánk hasonló szerzetességről, hogy olyan, mint egy csokor réti virág: van benne kicsi, nagy, kék, piros, tarka, mindenféle illatú. A szűrő egyedül az, hogy valaki valóban Krisztust akarja-e a közösségben követni. Nálunk mindenki a képességei szerint vesz részt ebben. Ilyen közösségi munka eredménye ez a könyv is. Több szerzetes és világi munkatárs sok munkája van abban, hogy az arborétum és a gyógynövénykert jó minőségű medvehagymát, bazsalikomot, kakukkfüvet és sok mást tud a konyhának nyújtani – írta Izsák atya, a közösség perjele a kötet bevezetőjében. 

János testvér hétfőn és kedden főz szerzetestársainak és a vendégeknek, míg Nagyné Borika szakácsnő a hét többi napján. Elmondásuk szerint több visszatérő vendégük biztatta őket egy szakácskönyv megírására. 

– Saly Noémi, aki sokat foglakozott vendéglátástörténettel, és a tanárom volt, segítséget ígért, így mertünk belevágni. A receptgyűjteményünk közös munka eredménye. Mint ahogy a könyvtárunk is kilenc ember magánkönyvtárából adódott össze, így született a kötetünk is. Mondhatni azt is, mint egy családban, úgy adódtak össze a receptek. Egy részük az itt élő szerzetesek otthoni konyháiból valók, családom révén én szegedi és erdélyi, Borika Bakonybél környéki sváb ételek és az egykor a monostorban élő irgalmas nővérek általa megőrzött és nagy kincsben tartott kulináris hagyatékának leírását adta. Ezek ünnepi étkek, melyeket vasárnap, ünnepnapokon fogyasztunk, születésnapokon az ünnepeltek kedvencét készítjük el – mondta el János testvér.

A kötetet Baric Imre ételfotói teszik még színesebbé. A szakácsnő elmondta, elkészítésük nem igényel nagy konyhai tudást. 

– Csak kipróbált és bevált recepteket válogattunk, ezeket az ételeket gyakran főzöm a szerzeteseknek, mert a hiedelemmel ellentétben ők nem mannát esznek – mosolyog Borika. Meséli, nagyon boldog, amikor ízlik a szerzeteseknek a főztje, amikor megköszönik, számára a jó szó, a mosoly az igazi elismerés. Ízelítőül néhány az ünnepi étkekből: medvehagymás kifli, zöldborsóhummusz, túrós puliszka, tarka túró, mentás meggyleves, aszalt szilvás csirkemáj, sült sajtgolyók, Bori húsvéti báránya, diós pontyfilé, citromfüves bulgur, piskótatekercs vörösboros krémmel, pohárkrém monostori somlekvárral. 

A Monostorkosságok sorozat folytatódik, a közeljövőben jelenik meg a böjtös életek kötet, majd harmadikként az egykor itt élő nővérek ősi receptjei. Végezetül egy, a monostorhoz kötődő, e témánkhoz kapcsolódó kultúrtörténeti emlék. Már a reformkorban is nagyon magas színvonalú kertészet folyt itt. Az üvegházban citromot és ananászt is termesztettek, egy perjeli naplóban olvasható bejegyzés szerint a helyi ananászból készített édességgel kedveskedtek az apátnak születésnapján. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.