Üssem-e tovább a vasat?

Kedves Kati!

Szeptembertől másodikos lesz a kislány unokám. Budapesten élnek, és mivel ott kicsiknek is van néptáncoktatás, felajánlottam a lányoméknak, hogy minden hónapban elviszem a közösségi házba, ahol a tánctanítás folyik. Szeretik Oláh Gergőt, még rá is hivatkoztam, milyen jót tett a színpadi mozgásának a néptánc. Arról nem is beszélve, hogy a magyar néptánc egy csoda: zenei műveltséget ad, fejleszti az énekhangot, a mozgást. A lányom nem támogatta az ötletemet, azzal jött, hogy mi lesz, ha nem fogok ráérni az adott időpontban? Forszírozzam még ezt az ügyet?

Gyakori probléma a nagyszülők számára, hogy mikor és mennyire avatkozhatnak be a fiatalok életébe. Az unokák nevelése különösen érzékeny terület. A nagyszülő–unoka kapcsolat milyensége, és az, hogy a nagyszülők milyen szinten vesznek részt az unoka életében, nagymértékben függ attól, hogy milyen a kapcsolat a szülők és a nagyszülők között. Kedves olvasónk értékrendjében a magyar néptánc előkelő helyen áll, és szívesen átvállalná az ezzel járó feladatot unokája érdekében. A szülők ellenkezése arra utal, hogy számukra nem olyan fontos ez a kérdés, feltehetően ők sem táncoltak gyermekkorukban. Valóban nagyszerű képességfejlesztő program a javasolt elfoglaltság, de feltehetően számos más területen van lehetősége az unokájának arra, hogy tehetsége kibontakozzon. A gyermek terhelhetőségét, az iskolai kötelező és nem kötelező feladatait a szülők ismerik a legjobban. Abban a lányának, van igaza, hogy a vidéken élő nagymama számára erőn felüli terhet jelent egy állandó budapesti program, sok bizonytalansági tényező merülhet fel, gondoljunk csak az időjárásra, a közlekedésre, az egészségi állapot megváltozására. Nem kell lemondania arról, hogy ön és unokája együtt találkozzanak kultúránk e csodás területével. Ajándékozzon unokájának élményt. Látogassanak el – akár a szülőkkel együtt is – táncházba, népzenei programokra, mert a zene és a tánc „…bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.”