Néha a kertekben is megjelenik az erdők szép madara

Kopogtat, majd türelmesen hallgat, aztán ismét kopogtat a fa törzsén és így tovább egészen addig, amíg táplálékhoz nem jut. Hernyókat, levéltetveket, kétszárnyúakat, pókokat, bogarakat fogyaszt. Táplálékát főként a lombkoronából és a fa törzséről gyűjti, bár néha a talajon is keresgél.

A Magyar Madártani Egyesület (MME) adatai alapján a hazai fészkelőállománya 23–25 ezer párra tehető, ám számuk mérsékelt növekedést mutat. A harkályfélék családjához tartozó közép fakopáncs hasonlít a nagy fakopáncshoz, de attól eltérően a feje teteje nem fekete, hanem vörös, a nyaka és háta fekete. Hazánkban a középhegységekben és a Duna ártéri erdeiben találkozhatunk vele elsősorban, de más, főként erdős területeken is előfordul. Évente egy alkalommal költ, ilyenkor az odút a tojó és a hím közösen alakítja ki. Viszonylag gyenge csőrük miatt a költőüreget belül korhadó vagy puha fákba készítik. Az 5-7 tojáson mindkét szülő kotlik, és az etetésben is közösen vesznek részt. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.