Ki az a gyertyaszentelő Boldogasszony?

Stadler László Dezső plébánostól megtudtuk, hogy az Úr bemutatása a nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának és a fénynek az ünnepe, a görög liturgiában pedig a találkozásé. Ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében. Lukács evangélistától tudjuk, hogy az előírt áldozat felajánlásakor jelen lévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. Szent II. János Pál pápa 1997-ben a megszentelt élet világnapjává rendelte, mely napon az egész világon hálát adnak Istennek a szerzetesi hivatásokért. A gyertya az ókeresztény időktől Krisztus-jelkép: a viasz emlékeztet Jézus emberi természetére, a világosság pedig istenségére. Az önmagát felemésztő gyertya mások szolgálatára világít, ugyanakkor az élő cselekedetben világító hit szimbóluma is. 

Ezen az ünnepen szentmisei keretben megáldják a gyertyákat, és a legtöbb helyen körmenetet is tartanak. A szentelt gyertya egyike a legrégebbi szentelményeknek. Szokás volt, hogy keresztelésig ott világolt az újszülött mellett. Az édesanya szülés után hat héttel gyertyával megy először a templomba. Gyertyát égetnek a beteg és a halott mellett is. Nagyobb ünnepeken és mindenszentekkor is meggyújtják a szentelt gyertyát. Legáltalánosabb, hogy vihar, égzengés, villámlás idején égő gyertya mellett imádkoznak. Február másodika időjárásjósló alkalom is volt. Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. Úgy tartja a mondás, hogy gyertyaszentelőkor inkább farkas ordítson be az ablakon, mint hogy kisüssön a nap. A néphiedelem szerint ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja árnyékát, megijed tőle, és visszamegy aludni. Ebből arra következtettek, hogy újra hideg lesz. Ha nincs árnyéka, akkor kint marad, mert hamarosan enyhül az idő. 

Szent Balázs örmény születésű orvos és püspök, később remete a IV. századi keresztényüldözések során, 316-ban szenvedett vértanúhalált. Sok csodás gyógyítás fűződik a nevéhez. 316-ban Agricola római helytartó, Licinius császár keresztényüldözési parancsainak eleget téve, elfogatta a püspököt, aki ellenállás nélkül hagyta, hogy a bírói szék elé hurcolják. Mivel nem tudták hittagadásra kényszeríteni, megkorbácsolták, és siralomházba került. A börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában sok csodát tett, amelyekről a legendája beszél. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, ám végül lefejezték.
Kultusza halála után megkezdődött, a keleti egyházban a VI. századtól, a nyugati egyházban a IX. századtól tisztelik a torokbajok ellen védő szentként. A késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. Ereklyéit Tarantóban, Mainzban, Trierben, Lübeckben, Párizsban és Raguzában őrzik, itt a város védőszentje is lett. Templomok épültek tiszteletére Konstantinápolyban és Rómában. Nevéhez számos csoda és legenda fűződik. Az egyik szerint a szent megáldott és megmentett egy halszálkától fuldokló fiút. A gyermek édesanyja a börtönben sínylődő püspöknek kenyeret, húst és gyertyát vitt hálából. Erre a legendára alapul a balázsolás szokása. Általában gégedaganatok, vérzések, kelések, hólyagbetegségek, pestis és fogfájás esetében imádkoztak és imádkoznak segítségéért. 

Az orvosok, a takácsok, a szélmolnárok és a fúvós muzsikusok védőszentje. Mint az állatok barátja oltalmazza a háziállatokat és a nyájakat a farkasoktól. Időjelző szentként is tisztelik: ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi. Ezen a napon, február harmadikán, vagy az ünnep utáni vasárnapon végzik el a balázsáldást a templomokban. A pap két összecsavart szentelt gyertyát tart a hívek torka elé, miközben elmondja az áldást a torokbetegség és minden más baj ellen: – Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen – tudtuk meg Stadler László Dezső atyától.