Érkeznek a sereghajtók

Utánzásokkal teli éneke semmi más hazai madár énekével nem keverhető. Mindig nagy boldogság tölt el, mikor e szépséges madarat sikerül is megpillantani. Éneklés közben szorgalmasan táplálkozott, élénk sárgás melle a harsányzöld fenyőfán nagyon jól mutatott. 

A faj egyedei későn érkeznek hazánkba, általában május közepén, és a vonulása elnyúlhat egészen június elejéig is. A költőhelyei  a nagyobb folyóinkat kísérő galériaerdők, vármegyénkhez legközelebb a Rába ártéri erdejében ismertem költőpárokat. Oda korábban általában – június közepén – zarándokoltam el a hajnali órákban, ha énekében akartam gyönyörködni. Nos, most itt az alkalom, közvetlenül a település szívében telepedett meg a madár. Énekük utánzással teli, a környék más énekesmadarainak az énekeiből vesznek át részleteket. Neve alapján joggal kérdezheti az olvasó, hogy miért nem a kertekben telepedik meg? Irodalmi adatok alapján nem kerüli az ember közelségét, mert költhet öreg temetőkben, parkokban és nagyobb kertekben is. Jellemzően inkább az ártereket választja. Fészke igazi mestermű, fűszálakból, finom kis gyökérdarabkákból készül, a csésze belülről mintha egy esztergályos munkája lenne, olyan szabályos, gyapjúval, szőrszálakkal és finom tollakkal bélelt. Tojásai is nagyon csinosak, hiszen rózsaszín alapon rőt vöröses pontokkal tarkítottak. Évente csak egyszer költ, a telet Afrika trópusi tájain tölti. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.