Hol telelnek át a rovarok?

Az igazi hideg még nem érkezett meg ezen a télen. Annak jártunk utána, mi történik télen az ízeltlábúak népes csoportjával.

- Alapvetően kétféle stratégia szerint élik túl a telet az ízeltlábúak. Vagy imágóalakban, azaz a kifejlett rovar elrejtőzik valamilyen barlangban, odúban, gödörben vagy az avar alatt. A másik esetben pete vagy valamilyen lárvaformában vészelik át a hideg időszakot – mondta el lapunknak Trájer Attila, a Pannon Egyetem Mérnöki Karának PhD-hallgatója.

A szakember elmondta, hogy ismert néhány betegségterjesztő szúnyogfaj, melynek nőstényei barlangokban, üregekben vagy az ember épített környezetében kifejlett alakban is képes áttelelni, de a többség pete, kisebb részben lárvaalakban vészeli át a hideg időszakot. A Bakony és a Balaton környékén a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis) téli álomból felébredt éhes nőstényegyedei kitartóan támadják az embert. A Magyarországon nagyon gyakori és az embert agresszíven támadó gyötrő szúnyog (Aedes vexans) például petealakban telel át. Az emberi vért szintén nagyon kedvelő házi szúnyog (Culex pipiens molestus) nevét onnan kapta, hogy télen a nőstényei behúzódnak az épületekbe, bányákba, üzemekbe.

Ha hidegebb tél jön, rejtekhelyeik jobban lehűlnek, a kisvizek teljesen átfagynak, ez gyérítheti számukat. Sok olyan rovarfaj ismert, melynek lárvaalakja vízben, az iszapban vagy a partfalban él, ilyenek például a tiszavirág nevű kérészfaj lárvái. Ezek gyakran az iszapba fúrják magukat, és így jók a túlélési esélyeik, hiszen nagyon ritkán fordul elő, hogy a teljes vízréteg és az aljzat is átfagy.

- A pókszabásúak közé tartozó kullancsok esetében nem teljesen egyértelmű, milyen téli időjárás kedvezőbb a számukra. Az enyhébb teleken több példány marad életben, viszont a nedves, enyhe telet kedvelő gombaparaziták ilyenkor nagyobb számban pusztítják őket – tette hozzá Trájer Attila.

Megtudtuk azt is, hogy míg egy odú vagy a fák kérge alatti rés könnyen áthűl, addig az avar hőháztartása a bomlás miatt keletkező többlethő és a földhő visszatartása miatt sokkal kedvezőbb. Azok az invazív, meleg mérsékelt övi eredetű szúnyogfajok jobban kitettek a hideg időjárásnak, melyek nem természetes vizekben, hanem inkább az ember által széthagyott tereptárgyakban meggyűlő vizekben szaporodnak, mivel petéiket is ilyen környezetbe helyezik. Ilyen faj pélldául az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus). Vannak arra utaló jelek, hogy egyes, eredetileg mediterrán eredetű lepkeszúnyogok (Phlebotomus fajok) lárvái városias környezetben a házak réseiben fennálló hőhidakban – ha egyidejűleg vékony vízfilm képződésére is lehetőség van – képesek áttelelni nagy hidegben is. A természetben elsősorban a rágcsálóüregekben, a sziklák mélyebbre hatoló repedéseiben van erre lehetőség. Az istállók biztosította melegebb, védett környezet és a komposztálókban termelődő hő is sok rovarfaj számára biztosíthatja a túlélés lehetőségét kemény teleken.