Az utolsó mohikán a takácsszakmában

Az alakuló pápai népfőiskola mesterségekhez kötődő tervezése kapcsán tartott a Pápai Művelődéstörténeti Társaság (PMtT) civil kaszinót a minap az Esterházy-kastélyban. A PMtT Győry Endréné néprajzi gyűjtő mellett Lőrincz Péter takács és szövőszékkészítő mester tudására, tapasztalataira is igényt tartana a népfőiskolában, ezért az alkalmon a közkedvelt mesterember mutatkozott be meghívott előadóként.

Lőrincz Péter beleszületett a kézművességbe. Hivatása választásában szerepet játszott, hogy édesapja úri szabó volt. Az ősök között voltak továbbá szűcsök, édesanyja hímzett, varrt. Négy fiútestvérében is van kézügyesség. 1966-ban végzett a győri szövőipari szakiskolában, az alapokat itt tanulta meg, később pedig továbbképezte magát. Megházasodott, gyerekei születtek, és lakásukban egy négyzetméteres szövősarkot alakított ki, ahol huszonöt évesen már szövőszékeket készített. Zala és Tolna megyében keresett fel takácsokat, tőlük tanulva tovább a mesterséget, illetve az egykori pápai textilgyárban dolgozott. 1991 óta önálló kisiparosként sző és készít szövőszékeket.

Mára azonban a takácsszakma gyakorlatilag eltűnt. Utolsó mohikánként Lőrincz Péter meghívásra szakkörökön, kurzusokon, nyári táborokban osztja meg tudását szerte az országban, valamint Pápán saját textiles műhelyét üzemelteti, ahova a Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből is érkeznek vevők. Gyártanak szövőszéket, árulják, feltekerik a szövőknek a fonalat, szövőkurzusokat szerveznek, de nem szőnek. Azt mondja, az övéhez hasonló komplex műhely egész Európában nincs, csak Amerikában. – Van olyan gépem is, ami több mint százéves. A birtokomban lévő eszközökből mostanra berendezhetnék egy ipartörténeti gyűjteményt. Dédelgetett álmom egy régi takácsműhely bemutatása interaktív kiállítás formájában. Milyen jó lenne, ha Pápán, az egykori textilgyár városában textilmúzeum működhetne – jegyezte meg.