Az elűzetés 70. évfordulójára emlékeztek Tótvázsonyban

Német nyelvű szentmisét tartottak a Katolikus Templomban a Légierő Zenekar részvételével, majd díszőrség és pirgerek közreműködésével ünnepi megemlékezésre került sor az emléktáblánál.

Elsőként Hauck Jánosné a Tótvázsonyi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke emlékezett vissza a 70 évvel ezelőtt történtekre. – Tótvázsonyból 1948 február 10-én, 11 családból 29 személynek kellett feladnia addigi életét. Azon a reggelen a kitelepítésre kötelezetteket a községháza elől, 50 kilós csomagjaikkal, lovasfogatok vitték a Jutasi vasútállomásra, majd onnan Székesfehérvárra. Ott összeállítottak egy nagy szerelvényt, majd a tehervonatok ajtaját kívülről bezárták és így vitték őket az ismeretlenbe – idézte fel a tragikus napot.

Sipos Ferenc polgármester beszédében kiemelte, hogy a tótvázsonyi német nemzetiségű lakosság sokat tett és jelentős alakítója volt a település életének, fejlődésének, nem csak az elmúlt húsz évben, hanem az azt megelőző évtizedekben is. Szólt arról is, hogy az emlékezés és ez a tábla nemcsak azért fontos, hogy emlékeztessen egy olyan eseményre, amelynek nem szabadott volna megtörténnie hanem, hogy a mai emberek lássák, hogy őseik milyen körülmények között őrizték meg az identitásukat és megértsék, hogy ezt az örökséget kötelességünk tovább vinni.

Heilig Ferenc a Veszprém Megyei Német Önkormányzat elnöke visszaemlékezésében felelevenítette, hogy 220 ezer magyarországi németet űztek el a megszállt Németországba és bár 1948-ra befejeződött az elűzetés, a fájdalom megmaradt. A megyei elnök hangsúlyozta, hogy a magyarországi svábokat nem kitelepítették, hanem elűzték. A mai napon megbékélve, a szörnyű tettet megbocsátva, de soha nem felejtve emlékezünk az elűzöttekre és minden érintett sváb családra –  zárta beszédét.

Kontrát Károly a Belügyminisztérium államtitkára az elűzetésről, az elhurcolásról elmondta, hogy kegyetlen döntés volt, örök fájdalom és pótolhatatlan veszteség, amire mindig emlékezni kell. Ugyanakkor beszélni kell arról is, hogy a magyarországi németek azóta megtalálták identitásukat, újra otthonra leltek Magyarországon. Az egész országban békesség van és a nemzetiségek élhetik és gyakorolhatják jogaikat. – Közös a múltunk, közös a keresztény kultúránk, összetartozunk. Összetartoztunk 70 évvel ezelőtt és összetartozunk mai is – fogalmazott az országgyűlési képviselő.

A beszédeket követően Tál Zoltán plébános megáldotta az emlékművet és a keresztet, majd elhelyezték a megemlékezés virágait az emléktáblánál.