Önkéntes véradókat köszöntöttek Zalahalápon

A kultúrházban rendezett ünnepségen Szabóné Fülöp Katalin, a helyi Vöröskereszt alapszervezeti titkára köszöntőjében elmondta, hogy a véradók napja arról szól, hogy megünnepeljék azt az alázatos cselekedetet, amikor egy ember segítő szándékkal nyújtja karját és vért ad.

- A véradó ilyenkor önmagából ad egy olyan embernek, akivel soha nem találkozik. Minden véradónak külön története van arról, hogy miért érzi fontosnak a segítségnyújtás ezen formáját. Mindenkinél más oka van, amiért véradóvá válik. Van, aki családi betegség miatt, más tudatosan keresi, hogy hol segíthet, vagy látja a példát maga előtt a környezetében és így válik a véradók különleges közösségének tagjaivá. A tapasztalat szerint a véradások szempontjából kétféle ember létezik: aki még sohasem adott vért, és aki többször is. Az egyszeres véradó ritka, mint a fehér holló. Hiszen számtalanszor látjuk, hogy aki egyszer rászánta magát, és az egészsége engedi, rendszeres váradóvá válik. Ezért is fontos az új véradók toborzása, a pozitív példamutatás. A folytatás általában már magától jön – mondta Szabóné.

Hozzátette, hogy a véradók példaképek lehetnek a véradáson ma még csak gondolkodó bizonytalanok számára. Mint mondta, biztos benne, hogy a véradók nem érzik magukat hősnek. Hiszen egy véradó szerint nincs is természetesebb dolog a véradásnál. Illő mégis, hogy tisztelettel köszönetet mondjanak nekik az elkötelezettségért, amelyet embertársaik iránt éreznek. Kérte, hogy mindig tartsák szem előtt, hogy a vér pótolhatatlan. Azt nem lehet mesterségesen előállítani, csak a véradással lehet hozzásegíteni a rászoruló betegeket. Köszönetet mondott, hogy e nemes cselekedettel kicsit kitűnnek embertársaik közül a véradók. Ugyan nem dicsekednek vele, élik a hétköznapi emberek mindennapjait, de ha kell, akkor önként nyújtják karjukat embertársaik segítésére. Egyetlen véradó egy véradással akár három ember életét is megmentheti.

Bedő Lajos polgármester úgy fogalmazott, hogy nem lehet eléggé hálásnak lenni a véradásért. – Azért kell megbecsülni a véradókat, mert hazánkban a tárgyi juttatáson és az erkölcsi elismerés mellett semmit nem kapnak önzetlenségükért. Higgyük el, bármikor, bárkinek szüksége lehet vérre. nem tudhatjuk, hogy ki fog rajtunk segíteni, de ha mi nem adunk vért, akkor elképzelhető, hogy eljön a pillanat, hogy rajtunk sem tud segíteni senki. Ezért is fontos, hogy a véradókat legalább egy évben egyszer köszönthessük. A beteg embertársainkon lassan átlépnek az emberek, és ez szinte már természetes. Nem hiszem, hogy ez lenne a jövő, sokkal inkább az, amit önök képviselnek, az, hogy önzetlenül adják vérüket, magukból egy szeletet, hogy mások meggyógyulhassanak, dolgozhassanak – mondta a polgármester.

Az ünnepségen köszöntötték a véradókat, Vincze Juditot, Dancs Barbarát, Öveges Melindát, Öveges Beátát, Fekete Viktóriát, Bedő Lajost, Tóth Richárdot, Bányai Róbertet, Csizmadia Zoltánt.

Szintén üdvözölték Szabóné Tóth Csillát tizenhatszoros, Szabó Tibornét harmincnyolcszoros, Szabó Zsuzsannát tízszeres, Mejdli Lászlót harmincszoros, Szabó Norbertet harminckétszeres, Sárközi Attilát harminchatszoros, Karsai Jánost ötvenszeres, Farkas Józsefet ötvenháromszoros, Károlyi Istvánt ötvenhétszeres, Horváth Tibort hatvanötszörös és Molnár Istvánt kilencvenhétszeres véradásért. Részükre Szabóné Fülöp Katalin és Jerkovics Gergely adott át elismerést.

Külön szólt a köszöntő a helyi alapszervezet két aktív dolgozójának, Jani Józsefnének és a legidősebb vöröskeresztes tagnak, Dittrich Antalnénak.

Az ünnepségen köszönetet mondtak a helyi alapszervezet nevében mindazoknak, akik az év során szakmai, erkölcsi vagy más segítséget nyújtottak. Az esten szavalattal közreműködött Fülöp Lili, Szabó Norbert és Molnár Martin, Bali Mónika énekelt.