Írországi magyarok: újrakezdeni nem könnyű

Pálffy István, Magyarország dublini nagykövete 2015 szeptemberében került ki Írországba, és idén nyáron jár majd le a négyéves mandátuma. Az egykori televíziós nemrég Szentgálon, a Közösségi házban tartott előadást, amely után a kinti tapasztalatairól beszélgettünk vele.

Szerinte a magyaroknak kétféle csoportja van kint. Az egyik az, amelyik 2004 körül ment el és Írország egyből fogadta őket, mint csatlakozó dolgozókat. A másikban vannak azok, akik a válság idején „megégtek”, kint vannak már hat-nyolc éve és közben megerősödtek kicsit. Ők azért mentek, hogy majd egyszer hazajöjjenek. Ők igénylik a legtöbb segítséget. Akiknek viszont kint születtek meg a gyerekeik, azok között vannak, akik továbbra is Írországban kívánnak élni.

Pálffy István úgy véli, hogy azok a gyerekek, akik hat-nyolc éves korukig nem jönnek haza, azok már a családdal sem jönnek vissza.

A magyar nemzetpolitikának olyan lehetőségeket kell teremtenie, amivel integrálni tudja a hazai iskolába azokat a gyerekeket, akik szeretnének itthon kezdeni, de közben a szülőknek munkahely kell és megnyugtató lakásmegoldás, ami nem egyszerű feladat.

– A követségen javasoltunk egy olyan nemzetpolitikai integrációs programot, ami lehetővé teszi azt, hogy a kinti gyerekek – akik írországi iskolába jártak, de közben megtanultak írni-olvasni magyarul, és tanultak magyar irodalmat, nyelvtant, történelmet, vagy más tárgyakat is – be tudjanak lépni a hazai iskolarendszerbe. Mert ha elutasításra kerülnek harmadikos, vagy ötödikes általános iskolásként, akkor a családok nem fognak haza jönni – vélekedik Pálffy István, aki szerint, nagyon fontos, hogy a magyar családok minden tagja számára meglegyen a motiváció a hazatéréshez. Kitért arra is, hogy láthatóan egyre kevesebben vannak kint. Amikor 2015-ben elkezdte a munkáját, még körülbelül 18 ezer magyar volt az Ír-szigeten, most körülbelül 13 ezren vannak, tehát mintegy ötezer ember hazajött közben.

Kiderült az is, hogy mindenféle szakmában képviseltetik magukat a magyarok Írországban. Nagyon sokan dolgoznak a fogászat, a „mosolyipar” területén és a vendéglátásban is. Írország egy nagy gazdasági bummban van. Tele vannak a vendéglők, az embereknek sok pénze van, mert a kicsi adók lehetővé teszik, hogy többet költsenek. A vendéglátóegységekben, szállodákban nagyon sok kelet-európai dolgozik, így magyarok is.

– Sajnos egy fokkal alacsonyabb beosztásban dolgoznak, mint amilyen munkakörben voltak idehaza. Ezen a téren lehetnénk jobbak, ügyesebbek, de valószínűleg a nyelvtudás is közre játszik ebben – vélekedik. Elmondja még, hogy sokan mosogatnak konyhán, vagy pincérkednek, de vannak menedzserek is. Még többen vesznek részt az orvoslásban és dolgoznak az IT területén, mert Dublin egy olyan központja az információ technológiának, ahol a nagy amerikai multicégek vannak jelen. Ott is sok magyar dolgozik jó nyelvkészséggel és szakirányú diplomával. Nagyon vegyes a kép, mert olyanok is vannak, akik farmon állatokat gondoznak, takarmányoznak.

– Szoktuk mondani, hogy magyarral mindenütt találkozunk. Láttam már a legeldugottabb részen, szarvasfarmon, vagy hajón is dolgozni magyarokat. Írország a gazdasági fejlődés következtében és az írek folyamatos kivándorlása miatt mindig munkaerőhiánnyal küszködik, így ezeket a helyeket Kelet-Európából be tudják tölteni – meséli.

Munkája legszebb részének azt tartja, hogy olyan hivatalos programokkal, mint télen a disznóölés, utána a busójárás, a húsvétolás, vagy a nemzeti ünnepek és a karácsony, egy kis Magyarországot teremthetnek idegenben úgy, hogy a rendezvényekre meghívják a diplomáciát, az íreket és a magyarokat is.