Denevérles és babonaoszlató előadás a pápai Külső-Várkertben

Mészáros József a program során tájékoztató előadással is készült a jelenlévők számára. Elhangzott többek között, hogy a sok babonának, melyet a denevérekkel kapcsolatban ismerünk, nincs valóságalapja. A denevér nem akad bele a hajba, nem szív vért, nem eszik szalonnát, nem rágja meg a gerendát, nem a pokolnak a követe, és feláldozni sem kell, hogy levegye a házról a rontást vagy éppen elűzze a balszerencsét.

A babonaoszlató előadás mellett szó esett a denevérek táplálkozási szokásairól is.

– Annak ellenére, hogy pici állatokról beszélünk, a saját testsúlyuk 30–50 százalékát is elfogyasztják egy éjszaka alatt, ami azt jelenti, hogy egy törpedenevér 1500–2500 szúnyogot is elkap éjszakánként. Nagyon jó biológiai rovarirtók – hangsúlyozta a denevérkutató.

Mint mondta, a Külső-Várkert környékén előfordult, hogy a denevérek beköltöztek a közeli épületekbe.

– Volt ezek között szülőkolónia is, ahol a kicsinyeiket világra hozzák. Ez a kolónia több mint 30 példányt számlált, ami nem túl nagy, de kicsinek sem nevezhető. Ez fehérszélű törpedenevér volt, amely szúnyogokat, apróbb éjjeli rovarokat fogyaszt – magyarázta Mészáros József. Rámutatott, a Külső-Várkertnél található vízfelülethez szívesen járnak inni a denevérek.

Az esti denevérhálózáshoz is ezt a helyszínt választották a program alkalmával.

– A denevérek nagyon jól tájékozódnak ultrahanggal, és kiválóan észre is veszik a hálót. Mivel azonban az ultrahangot a szájukon keresztül bocsátják ki (kivéve a patkós denevérek, mert ők az orrukon keresztül), amikor isznak, tele szájjal nem képesek erre, így nem veszik észre a hálót és belerepülnek – fejtette ki a denevérkutató.

– Többnyire városlakó denevérek élnek a környéken, a legtöbb inni és táplálkozni jár ide a környező épületekből. Éppen ezért meghagynánk a Külső-Várkertben az elhalt fákat, megerősítenénk őket, és egy információs táblával látnánk el, felhíva a figyelmet arra, hogy potenciális denevérélőhelyként, illetve madár- vagy rovarélőhelyként is szolgálhatnak – említette meg a Külső-Várkert területrendezése kapcsán Mészáros József.

– A magyarországi denevérfajok rovarevők, természetes ellenségük a bagoly, illetve a korán kirepülő fajokat a sólyom is zsákmányolhatja. A denevér szívverése elérheti percenként a 800-at, a lélegzetvétele a 200-at, a testhőmérséklete 40-42 Celsius-fok között mozog repülés közben. Télen, hibernált állapotban ezek az értékek drasztikusan csökkennek, a testhőmérsékletük gyakorlatilag nem éri el a 10 Celsius-fokot, a szívverésük is lecsökken 20-30-ra percenként, a lélegzetvétele pedig 1-re.

A kisebb testű fajok 5-10 évig élnek átlagosan, a nagyobb testűek pedig 15-20 évig is. A legidősebb bakonyi denevérünk 23 éves, 22 éve gyűrűztük meg, és a mai napig él – emelte ki a denevérkutató.

Hozzátette, a kisebb testű fajok általában két, a nagyobb testűek egy utódot hoznak világra, bár ezt a rendelkezésre álló rovarmennyiség is nagyban befolyásolja.

– A törpedenevér elfér a hüvelykujjunkon, míg a legnagyobb testű bakonyi denevér nem nagyobb a tenyeremnél, a szárnyfesztávolsága azonban 30-40 centiméter. Éppen ezért sokkal nagyobbak repülés közben, mint pihenő állapotban – jegyezte meg Mészáros József. A program során megfogott denevéreket egy-egy gyors bemutatás után szabadon engedték.