Tapolcán száműzik a nejlont, hódít a „nem kell zacskó” mozgalom

Nulla önköltséggel járó kezdeményezésként hódította meg az országot az ötlete, amelyet Tapolcán már átvett egy kis üzlet. Martonné Novák Enikő gyógynövényboltjában mostantól szükség esetén már minden vásárló ingyen kap tex­tiltáskát, amelyet aztán visszavárnak a boltba. A kölcsöntáskákat Enikő alkalmazottja, Szabóné Dörner Anikó varrja, aki egyébként varrónő

– Már ősszel felmerült az ötlet, hogy bevezessük a kölcsöntáskát, de az év végi hajtásban elodáztuk. Most viszont Anikó megvarrta az első tíz darabot, és hogy biztosabban visszakapjuk, ráírtuk az üzlet nevét is – mutatja Enikő az ízléses textiltáskákat. Anikó készített több méretben kézitáskát és vállra akaszthatót egyaránt. A két vidám fiatal anyuka otthon, a családban szintén odafigyel a környezetvédelemre, szelektíven gyűjtik a hulladékot, komposztálnak. Enikőt a felnőtt fia is buzdította, hogy mielőbb csomagolásmentes üzlet legyen az édesanyja boltja.

– Már korábban elkezdtük kivezetni a forgalomból a nejlontáskát, csak papírtasakot árultunk. De tartottunk használt, otthon már feleslegessé vált nejlontáskát is, azt ingyen elvihette, akinek kellett. Utóbbit váltjuk fel most a textiltáskákkal – mondja Martonné Novák Enikő. Tudomása szerint Tapolcán az ő üzlete vezeti be először a kölcsöntáskát, reméli, hogy sok követőre talál majd, és az emberek fejében is változást hoz a szemlélet.

Vizeli Józsefné Marika 16 éves kora óta szeret varrni, sőt, mára a családját is megfertőzte. Lányait megtanította a varrásra, a kisebbik kollégiumi szobatársainak is textilszütyőket varrt ajándékba. – Három gyermeket neveltünk fel, céltudatosan. A tisztaságot és a környezetvédelmet mindig szem előtt tartottuk. Utazáskor összegyűjtöttük a szemetet, ma már a saját családjukban alkalmazzák. Ketten maradtunk itthon a férjemmel, folyamatosan szelektíven gyűjtjük a szemetet, és komposztálunk, kupakot gyűjtünk sok éve már. A textiltáskákat legalább három éve használom. Ha kis női ridiküllel megyek a városba, annak az alján is lapul egy kicsire összehajtott textiltáska. Abba teszem a zöldséget, gyümölcsöt, egy másikba a kenyeret. Németországban már a húsboltokba is saját műanyag dobozzal mennek a vásárlók, tervezem, hogy ezt is bevezetem, ha furcsán is néznek majd rám – mondja Marika, aki sosem szerette, igénytelennek tartotta a zörgős nejlonzacskókat.

A foltvarró klubban, amelynek tagja, remek táskákat varrnak a hölgyek, köztük természetesen Marika is. – A legegyszerűbbtől a dizájnosig varrtam már sokfélét, szívesen használom azokat is. A legpraktikusabb például ez a bélésanyagból varrt kis zacskó, amely könnyű, kicsire összehajtható és egy gombbal záródik. Méteráruboltokban pár száz forintért lehet kapni hasonló maradék anyagokat, amelyekből ilyet lehet varrni, egyszerűen – magyarázza Marika, aki korábban óvónő volt. Nem zavarja, hogy még sok helyen furcsán néznek rá, ha nem kér zacskót egy üzletben vásárlás után. Úgy véli, az újrahasznosítást, a környezetvédelmet már óvodáskorban el kell kezdeni tanítani, hogy ahhoz szokjanak hozzá növekedésük során a gyerekek.