Horváthné Farkas Bea két nemzetközi szervezetet hozott Veszprémbe

– Mint sokan mások, én is hittem a változásban. Izgalmas, inspiráló időszak volt, erőt merítettem az új lehetőségekből. Mindig hangoztattam, hogy nyelvet tanulni igazán jól csak nyelvterületen lehet – mondja meggyőződéssel a Veszprémben élő Horváthé Farkas Bea, akivel és a náluk lakó külföldi diákkal először több mint 25 éve készítettem riportot. A rendszerváltás utáni évek sokak életében hoztak változást, bizonyos szakmák képviselői számára kinyílt a világ. Farkas Bea német nyelvtanárként addig is feszegette a lehetőségek határait, majd a megyében elsőként vitte a nyelvoktatást európai színtérre. A Soros Alapítványnak köszönhetően osztályával három hetet töltött Angliában, nyelvtanulási céllal. Kapcsolatot épített ki egy németországi iskolával, az egykori vetésis tanárnak mozgalmasan teltek az 1992–1997 közötti évek. A kilencvenes évek elejére már olyan külhoni kapcsolatai voltak, amik lehetőséget nyújtottak diákjainak egy teljes évet idegen országban tanulni.

Az American Field ­Service (AFS) eredetileg amerikai harctéri segítségnyújtó szolgálatként indult, melynek célja, hogy a fiatalok békeidőben is megismerhessék egymás kultúráját, békekövetként megelőzve egy újabb háborút. Kormányoktól és vallásoktól független, a világ egyik legrégebbi és legnagyobb nemzetközi önkéntes szervezete ma is az AFS. Segíti a különböző nációk között a békésebb világ megteremtését, előtérbe helyezve az emberi értékeket, nemzeti hovatartozásra, fajra, nemre, beszélt nyelvre, vallásra vagy társadalmi státuszra való tekintet nélkül. Nemzetközi elismerésként elnyerte a Special Mention kitüntetést az Egyesült Nemzetek Szervezetétől a világ fiataljaiért végzett munkáért, tevékenységüket az UNESCO is elismeri. A pályázó cserediákok valódi családtagokként kerülnek az idegen országba, ahol a befogadókat apunak és anyunak szólítják. Feltétel, hogy legyen a befogadó családban olyan korú diák, akivel osztálytársként járhat iskolába a vendégtanuló. A gyerekek költségeit teljes mértékben a befogadó család vállalja, kivéve a ruházkodást és a zsebpénzt. A Horváth család mindhárom gyermeke mellé vállalt a világ több országából vendégdiákot, hogy hányat, azt Bea össze sem tudja számolni.

– Cesar volt a család kedvence, Venezuelából jött, igen szerény körülmények közül, 16 évesen. Aranyos, közvetlen fiú volt, nagyon megszerettük. Amikor megérkezett, lehozta a venezuelai zászlót a konyhába, leült velem, és folyamatosan beszélt spanyolul, amiből szinte egy szót sem értettem. Csak a gesztikulációiból szűrtük ki, hogy nagyon szereti a családját, viszont a hazája akkori vezetőit nagyon nem. Annyira belemelegedett a magyarázásba, hogy a széken aludt el. Ruhástól, sapkával a fején cipeltük fel az ágyába… – meséli nevetve, majd megtudom, még tartják a kapcsolatot, az egykori diák ma családjával Kaliforniában él.

Egy németországi AFS-találkozó alkalmával Aschaffenburgban a helyi szervezet tagja, Liselotte Schellert-Hock meghívta Farkas Beát az ottani Zonta klub rendezvényére, ahol a vendéget rendkívül megérintette az egyesület szellemisége. Az 1919-ben Amerikában alapított Zonta világszervezet a nők és lányok társadalmi helyzetének megsegítésére jött létre. Világszerte küzd a nők hátrányos megkülönböztetése – például bizonyos országokban a ma is élő hagyomány, a kislányok megcsonkításának rituáléja, vagy az indiai gyermekházasságok és a családon belüli erőszak – ellen. Farkas Bea belegondolt, itthon is lenne ezen a téren tennivaló.

– Nagyon tetszett a németországi klub értékrendje, a vállalásai, és az, amilyen komolyan vették mindezt a németek. Szerencsére Liselottéban és klubjában olyan mentorra találtam, akik nemcsak a szervezésben, hanem anyagilag is segítették a veszprémi klub megalakulását. Liselotte a 70. születésnapjára szánta magának, hogy megszervezzen egy magyarországi klubot – mesél a kezdetekről. Ez Farkas Beának két-három év kemény szervezőmunkát jelentett, és – mint minden mást – nyugodt, de tántoríthatatlan kitartással csinálta végig.

– Huszonöt éve huszonkét taggal kezdtünk. Magam is csodálkozva néztem a beiktatóünnepségen, hogy csak jönnek, özönlenek a vendégek Nyugat-Európa minden országából, Aschaffenburgból egy nagy busszal, így a klubalapítón több százan lettünk. Eljött az akkori világszervezet elnöke is, ami nagy megtiszteltetésnek számított – emlékszik vissza a felemelő eseményre.

Ezután a szorgos hétköznapok következtek. Egyik klubtársával beszélgettek az akkoriban alakult ­Mendelssohn Kamarazenekar külföldi, gyertyafényes fellépéséről. Az ötlet nyomán jött létre az együttműködés, ami máig összekovácsolta a klubot a zenekarral. Az ezt követő csodálatos időszakot együtt éltük meg, az ő hatására léptem be a jótékonysági klubba. Emlékszem jó néhány év koncertjére, amikor annyian jöttek, hogy alig fértünk el az aulában. Évekig nagy izgalmat jelentett ez az esemény; hosszú sorokban álltak kint a vendégek, mi pedig rohangáltunk fel az irodákba, minden széket lecipeltünk, hogy a karzaton állókat is le tudjuk ültetni.

– Csodás idők voltak – nyugtázza szinte újra átélve az izgalmakat az alapító klubvezető, akinek köszönhetően a veszprémi Zonta Club rengeteg jótékonysági rendezvényt tudhat maga mögött. Egyik kiemelkedő jótéteményük a vörösiszap-katasztrófához kötődik. Otthonát elvesztő devecseri családnak gyűjtöttek, nemzetközi összefogással. Kétezer eurót kaptak külföldi kluboktól, állami segéllyel, és a magyar klubok adományával összejött egy ház ára, amit az otthon nélkül maradt családnak teljesen be is rendeztek.

Farkas Bea sorolja a huszonöt év jó cselekedeteit. Szerénységéből adódóan arról szűkszavúan beszél, hogy a klub indulása után a második turnusra is elnöknek választották, az első nyolc évben ő dolgozott a legtöbbet. Mert ebben a szervezetben a vezetők sokat vállalnak, az eseményekre pedig a saját költségükön utaznak. A nemzetközi szervezet elismeréseként többször volt érea – körzeti – vezető, ami komoly elismerés, és igen nagy munka van mögötte. Horváthné Farkas Bea teljesítményének köszönhetően 2007-ben a világszervezet Magyarországon tartotta konferenciáját, nyolc ország klubjainak részvételével. Tizenhat éven át vállalt a veszprémi klubban, valamint a nemzetközi szervezetben vezető beosztást, kinyitva ezzel a veszprémi diákok és a Zonta klubtagok lehetőségeit Európa felé. Ma elnökhelyettesként segíti a klubelnök munkáját.

– Igazán nagy öröm, hogy a kezdeti buktatók ellenére huszonöt éve életben tudjuk tartani a klubot. Ez csak olyan társakkal sikerülhetett, akik szívügyüknek tekintik a segítségnyújtást, a maguk lehetősége szerint maximális elhivatottsággal dolgoznak együtt. Jelenleg a létszám fiatalítása a legfontosabb feladat. Köszönhetően az egyik rendkívül agilis klubelnökünknek, a Balatonalmádi Kéttannyelvű Gimnázium igazgatójának, tanárainak támogatásával 2017-ben Zonta Junior Klub alakult. A Zonta klub nyújtotta lehetőségekre kitűnő példa, hogy Kácsor Judit almádi diákként második helyezést ért el egy nemzetközi Zonta-pályázaton, amire évente középiskolás lányok jelentkezhetnek – tájékoztat a lehetőségekről Farkas Bea, aki az elmúlt huszonöt évben, amellett, hogy a három gyermekét példásan felnevelte, rengeteg energiát áldozott ezekért a szervezetekért, szívügyeként csiszolva a rá bízott tanítványok elméjét, folyamatosan keresve mindehhez a legjobb lehetőségeket.

– Hogy megérte-e ennyi energia, fáradság? – kérdez vissza csodálkozva, majd egy történettel válaszol. Huszonöt éve fordult a Zonta klubhoz egy hatgyermekes anyuka. A veszprémi albérlők házában laktak, egy szobában. Folyamatosan, évekig segítették őket sorsuk alakulásában, az anya rendszeresen beszámolt a gyermekek előmeneteléről. Ma mindegyikük diplomás, az idősebbek már családot alapítottak. Van köztük orvos, mérnök, közgazdász.

Miközben Farkas Bea fel­idézi a család történetét, bölcs magabiztossággal kérdez vissza. – Kell ennél több, nagyobb bizonyosság?