ilyen is volt

2020.06.18. 07:00

Román megszállás Veszprémben

A trianoni évforduló kapcsán érdemes kicsit visszatekinteni egy kevéssé ismert, kevés nyomot, dokumentumot maga után hagyó eseményre, Veszprém román csapatok által történő megszállására.

olvasónk

Megszálló román katonák Budapesten. Minden felhatalmazás nélkül folytatták az előrenyomulást a Dunántúlra Fotó: archív

Fotós: -

Pécs szerb megszállása hosszabb ideig tartott és jobban kutatható, de Veszprém román megszállásáról jobbára csak újságcikkek, egyesületi jegyzőkönyvi bejegyzések maradtak fenn, legtöbbje csak utalások formájában, később készült. Ilyenek a megszállók által okozott károk jegyzőkönyvei, a beszállító kereskedők utólagos követelései. 1919 áprilisában a magyar csapatok vereséget szenvedtek a románoktól a Székely Hadosztály szétesése következtében. A román előrenyomulás július végére csak a Tisza vonaláig jutott. Augusztus 1-én volt a szolnoki csata, amely román győzelemmel végződött. Ennek következtében a kommunista vezetők menekülni kezdtek az országból. A hatalom Peidl Gyula szakszervezeti kormánya kezébe került rövid időre.

A románok augusztus 3-án érték el Budapest külső kerületeit, másnap Holban tábornok már be is rendezkedett a Hungária Szállóban mint Budapest városparancsnoka. Azzal az indokkal, hogy a Vörös Hadseregnek a még a Dunántúlon állomásozó alakulatait fegyverzi le, minden felhatalmazás nélkül, rövid pihenő után folytatták az előrenyomulást a Dunántúlra.

Megszálló román katonák Budapesten. Minden felhatalmazás nélkül folytatták az előrenyomulást
a Dunántúlra Fotó: archív

Két különítményt szerveztek ennek a végrehajtására. Az egyik különítmény Győr felé indult, és augusztus 20-án meg is szállták azt. A másik különítmény Székesfehérvár-Veszprém-Szombathely felé haladt. Szombathelyig azonban már nem jutottak el. Veszprémbe augusztus 16-án érkeztek meg. Tartottak ugyanis a Siófokon gyülekező és egyre nagyobb létszámú nemzeti erőktől, hogy esetleg hátba támadják őket.

A románok Győrig jutottak, és gyakorlatilag az egész országot elfoglalták, kivéve a Balaton környékét Forrás: MTA Történettudományi Intézet

A Veszprémbe benyomuló román csapatokat a város határában Török Gyula rendőrkapitány és Győrffy Zoltán főjegyzőhelyettes fogadta, méltányos elbánást kérve a város és lakosai számára. A románok a püspöki majorban ütötték fel szállásukat, a tisztek pedig a Korona Szállóban helyezkedtek el. Itt volt a főhadiszállás is. Ellátásukra napi 200 kilo­gramm kenyeret, 80 kiló húst, esetenként bort igényeltek. A lovaknak napi tíz mázsa zabra volt szükségük.

A még aznap kiadott 1-es számú parancs megtiltotta a lakosok számára a fegyverviselést és bármiféle hadianyag, beleértve a lovak birtoklását is. Ez később részben módosult az élelmiszer-ellátás és annak szállításának akadozása miatt. Kötelezték a lakosságot, hogy a Vörös Hadsereg tagjait jelentsék be. Elrendelték a románok elleni esetleges fellépések elkövetőinek halálra ítélését is. Mindenféle kiadvány csak előzetes engedély birtokában jelenhetett meg. A hivatalnokok a helyükön maradhattak. A tényleges tiszteknek igazolás céljából jelentkezniük kellett.

A megszállás idején összesen nyolc parancs jelent meg, a kilencedikben a kivonulásukat jelentették be. Ezeket a Veszprémi Hírlap közölte a városi tanács híreivel, rendeleteivel egyetemben. Kihirdették, hogy ahol román járőrök megjelennek, minden helyiséget ki kell nyitni ellenőrzés céljából. Elrendelték, hogy aki a román hadsereggel kapcsolatos rémhíreket terjeszt, az kétezer forintos pénzbírsággal vagy egy év fogházzal büntetendő. Este tíz után kijárási tilalom lépett életbe. Az első puskaropogásra hadiállapot áll be. A parancs ellen vétőket hadbíróság elé állítják. Nagyon hamar elmúlt a nemzeti erők támadásától való félelem, mert négy nappal később, 20-án már éjféltől kezdődött csak a kijárási tilalom a város lakóinak jó magaviselete miatt. Szeptember 8-án ugyan Csajág és Balatonkenese között a járőröző románok és magyar huszárok között veszteség nélküli összeütközésre került sor, de a megérkező erősítés hatására a románok Székesfehérvár felé visszavonultak.

A lakosság örült annak, hogy megszabadultak a vörös uralomtól, kiszabadultak a várban raboskodó tisztviselők és maga a püspök is. Szeptember 11-én egy hirdetmény jelent meg, miszerint az éjszaka folyamán Siófok felől fehérgárdisták támadása várható, és ehhez veszprémiek is csatlakozni készülnek. Ez, ha bekövetkezne, akkor a megszállók egy román haláláért ötven polgári életet oltanának ki, tisztekért pedig többet. A városi tanács tagjait kivégzik és a várost porrá lövik. A lakosság barátságos érzelmeit jól mutatja, hogy a Méhes közbirtokosság (emléktáblájuk ma is látható a Méhes utcában – a szerk.) például társas vacsorát rendezett, amelyre meghívták Totescu őrnagyot és tisztikarát is. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint az eseményen kötetlen hangulat uralkodott. A megszállók is igyekeztek barátságos arcukat mutatni. Igaz, a Dunántúl nem tartozott a román területi követelések sorába, mint az Alföld egyes részei. Innen kivonulásuk után nem vittek el különösebb értéket, berendezést. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a veszprémiek emlékezetében nem nagyon hagyott nyomot a megszállás időszaka.

A városi tanács Totescu Sándor őrnagynak egy herendi ,,servicét” ajándékozott emlékbe, mert a megszállás alatt nagyon szívélyesen viselkedett és méltányos bánásmódban részesítette a város lakóit. Október 3-án is volt egy társas vacsora a Korona Szállóban, ahol bankettet adtak távozásuk előtt a megszállóknak. A városnak nagy terhet jelentett a megszállók ellátása, mivel azt a város kasszájából kellett fedezni. Ez viszont jórészt üres volt a menekülő elvtársak jóvoltából. Fennmaradtak a különböző élelmiszereket beszállító kereskedők követelései, amelyeket később is csak részben tudtak kifizetni. Oblath Lajos mészáros többek között 1054 kiló marhahús árát, mintegy 43 ezer koronát kért.

A város ellátása a megszállás előtt is nehézségekbe ütközött, ezt még tetézte a megszállók ellátásának kötelezettsége. A környékbeli mezőgazdasági termelőket folyamatosan ösztönözni kellett arra, hogy hozzák be terményeiket a városba. A gazdák kevesellték a megszabott hatósági árakat, ezért sok gazda inkább tartalékolt, ez viszont fokozta a városiak elégedetlenségét. Időközben az antant elismerte, mint egyetlen szervezett erőt, a Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereget. Nyomást gyakoroltak a románokra az ország területéről való mielőbbi kivonulásuk érdekében. Október 2-án került sor erre az aktusra, a magyar csapatok birtokba vették Veszprémet. A másnapi újságból kiderült, hogy a román csapatok átadták a várost a zalaegerszegi gyalogezred Fox Jenő százados által vezetett zászlóaljának. Az aktust Bertholm francia tábornok felügyelte. Az átadás után megalakult a helyi karhatalom Győri Károly őrnagy vezetésével, és a zalaegerszegiek kivonultak. Ezzel lezárult Veszprém történelmének egy kevésbé ismert korszaka.

Mayer Ferenc

történész, nyugdíjas pedagógus

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában