A vörösiszap-katasztrófa évfordulóján – Erős hittel hamarabb jön a megnyugvás

– A hívő, akinek egészséges a hite, valóban könnyebben megtalálja a lelki békéhez, a megnyugváshoz vezető utat – mondta az atya.

– Akinek hite nem egészséges, vagyis haragvó, büntető Istent képzel el, neki nehezebb.

A természeti vagy ipari katasztrófák, betegségek nem Isten büntetése valamely rossz cselekedetért vagy bűnért.

Szomorú vagyok, ha olyat hallok, hogy rossz úton járnak az emberek, na most Isten haragja lecsapott rájuk. Ilyen nincs, Isten nem haragszik, nem büntet. Ő szeret bennünket, és jót akar nekünk. A másik rossz út, hogy vannak emberek, akik a bűnöst keresik, és a büntetését, a bűnhődését kívánják. Valahol érthető, hogy szeretnék, ha valakinek a vétkessége vagy gondatlansága bizonyítást nyerjen, de ettől függetlenül mindenkinek a saját lelkében kell rendeznie a dolgokat. A bosszúvágy, a harag semmit nem old meg, azzal a saját lelkünket és életünket mérgezzük.

Az emlékeikből az átélők kitörölni nem tudják az eseményeket, de el kell odáig jutni, hogy a mindennapjaikat ne nehezítse vagy zavarja. Az első lépés, hogy tudatosodjon bennük, olyan dolog történt, ami lelkileg rosszul érintette őket. Azt követi a tudatos feldolgozás, amelyben támasz lehet a közösség, a család vagy egy szakember. A szerepét csak egy egészséges, egymás kölcsönös tiszteletére, a szeretetre épülő közösség töltheti be, a széthúzás, a bűnösök keresése komoly károkat okoz egyéni és csoportszinten.

A feldolgozást az évfordulós megemlékezések segítik, akkor is, ha ilyenkor sebek szakadnak fel.

Tudatosodnak a történések, így már könnyebb visszatekinteni. Ez a folyamat függ az egyéni gondolkodástól és az érzékenységtől is. Egy asszony máig nem tudott belenyugodni abba, hogy el kellett költöznie az utcából a katasztrófa után épült lakótelepre, a másik pedig azt mondta, a város több részén lakott már, most a telepen áll az otthona. Ő ott is jól érzi magát.

– Fontos, hogy a közösség döntsön arról, szeretne-e, és ha igen, hogyan emlékezni, gyászolni – tette hozzá az atya. – Ők érzik, mi az, ami számukra elviselhető. Nem vezetne jóra, ha ebbe kívülről bárki beleszólna. A katasztrófa napján az időszámítás is megváltozott előtte és utána korszakra. A következő generációk lelkében is fellelhetők lesznek a nyomai, az viszont nem mindegy, hogy hogyan. Ha a túlélők feldolgozták az emlékeket, lelkileg megnyugodtak, akkor a következő generációknak azt adják át, ha nincs megnyugvás a lelkükben, akkor a haragot viszik tovább.