Bakonybélért dobogott a nemrégiben elhunyt tudós pedagógus szíve

Békefy Lajos ökoteológus, református lelkipásztor, publicista megnyitó gondolatában Billy Graham evangelizátort idézte, aki azt mondta követőinek, ha majd hallják halálhírét, ne higgyék el, mert nem halt meg, sőt, attól a pillanattól kezdve él igazán.

– Tünde is itt van, érzem, látja a szívünket. Az ő szíve Bakonybélért dobogott, itt fog nyugodni, megérkezett az örök hazába és a fogadott-befogadó hazába. Istennek kivételesen gazdag talentumos teremtménye volt. Sajátosan magyar népművelői, igazi tanársors volt az övé. Mindhalálig felsőfokon tanítani, oktatni, nevelni, szeretni, a tehetséget meglátni, kibontakoztatni, gondozni. Kórházba menetele előtt két nappal még online tanított, a fotelbe kapaszkodva húzta magát a géphez. Halála napján délelőtt hozta a posta a MTA elismerő oklevelét, mert diákjai négy éven keresztül minden évben nyertek az országos tudományos diákpályázatokon – méltatta életútját Békefy professzor.

Tünde tanárnő – a sírjára e felirat került – szerelme a matematika tiszta világa volt. Mondta, olyan harmonikus ez a világ, amit Isten teremtett, hogy ahhoz fogható már csak a matematika lehet, ahol minden a helyén van és minden leírható tiszta képletekkel, formákkal, számokkal. A tiszta energia, a kristályosodási folyamatokban keletkező energia kinyerésének kérdése foglalkoztatta, másfél évtizede azon töprengett és végezte matematikai számításait, hogy lehet energiát ezen a világon előállítani. Meggyőződése volt, hogy a 21. század tiszta energiája a kristályokban rejlik.

Hirdette a tudomány és a hit egységét. Nem hitte, hogy istenhit nélkül lehet természettudományt művelni, vallotta, a kettő egymást emelő termékenyítő folyamat. Fizikai kísérleteivel mindig túlmutatott a konkrét jelenségen, ráirányítva a csodálkozó gyermeklelkek figyelmét a nagy Alkotóra, a teremtő Isten végtelen bölcsességére. Hittantáborok lelke volt, a természet csodáinak megidézésével közelítette Istenhez a gyermekeket. Nevéhez fűződik a Szent-kútnál az elmúlt négy évben a Teremtés napja környezetvédelmi ökoünnep ötlete, ennek keretében a Családok sétánya tavalyi létesítése, tizenkét diófa elültetésével, helyi ősi családok bevonásával.

Az emlékező búcsúztatáson Márkus Zoltán polgármester munkakapcsolatukról beszélt, Tünde elszánt, tenni akaró egyéniségét idézte.

Felföldi Andrea programszervező közös munkájukról szólt. – Nagyot akaró lénye inspiráló volt, a közös gondolkodásban barátsággá forrt össze a lelkünk, mint egy fa, az itt elültetett remény fája, én, a terebélyes gyökér, ő a nagyra törő lomb. Teljes szívét adta mindenben, amit csinált, ha dolgozott, ha tanított, ha szervezett, ha szeretett. A kereszténység köpenyes madonnája jut eszembe róla, aki hatalmas palástját védőn borítja a mindenségre, maga köré gyűjtve az elesetteket. Összhangot jelentett számára e táj, szerelmese lett, eljegyezték egymást és most már tagadhatatlanul benne él – mondta Felföldi Andrea.

Loksa Gábor meteorológus hangsúlyozta, akik ismerték Tündét, kötelességük és felelősségük továbbvinni örökségét, együtt építeni általa lelket, szellemet, embert.

Wágner Tamás, a győri Kossuth utcai református lelkipásztor a gyülekezet és a hitoktatók nevében búcsúzott. – Az emberi élet legnagyobb ajándéka, ha rá tudunk csodálkozni arra a világra, amivel az Úr megajándékozott bennünket. Ő ilyen volt, megragadó szerénységgel látta meg a szépet, az értéket, a titkok mélyéig kereste ezeket. Ugyanígy látta meg a kincset az emberekben is. Ott volt a lelkében az alkotó Isten jelenléte, ezt tanultuk tőle a hittanos táborokban, szeretettel foglalkozott mindenkivel és mutatott tovább az Alkotóra. Maradandó emléket hagyott bennünk a lenyomata – emlékezett a lelkipásztor.

Novák Olivér tanárnője versét szavalta el, búcsúszavakat mondott Sárfi Lajos és Kovács Andrea, gyermeki lelkülettel szólt a tízéves kis rokon, Hudvágner Noel, szent léleknek nevezve az ő Tundu mamáját. Saját, ez alkalomra komponált zenével búcsúzott Kovács Bálint, a Teremtés napi ünnepségek állandó résztvevője, a salzburgi Mozarteum hallgatója, zenésztársai, Réc Fanni, Horváth Boglárka, Vízvári Beáta kíséretével.

– Tünde-kertet, Tünde-sétányt álmodott meg bölcs értelme, szelíd szíve itt, és minimundust, meg természettudományi szemléltető parkot. Sokakat gazdagító élete, szelíd szava, éles elméje, kedvessége, kitartása, küzdőképessége ezer színben ragyog azok szívében, akik vele találkoztak. Végső akarata az volt, hogy Bakonybélben nyugodhassék, megragadta és marasztalta e táj. Most a láthatatlan dimenzióból szívközelbe lépett az emlékezéseken keresztül – zárta az emlékidézést Békefy Lajos.