A sikeres tárgyalási stratégiáról volt szó az MCC veszprémi rendezvényén

Bár a különböző válsághelyzetekre egyaránt sikeresen alkalmazható a tárgyalt stratégia, annak taglalása a jelen legnagyobb kihívásához, az orosz–ukrán háborúhoz kötődött. 

A PEACE – angolul béke – szót mozaikszóként kezelve, az egyes betűkhöz az esetleges főtárgyalóktól elvárható célokat fűzték, hozzátéve azt is, hogy a kívánalommal szemben ki (főtárgyaló, ország képviselője, miniszterelnöke stb.) hogyan viselkedik, minek is köszönhető, hogy ma is itt tart a háború ügye, azaz békéről szó sincs. A legelső szempont a „P”, azaz a prioritás: a főtárgyaló legfőbb tárgyalási indíttatása a nemzeti érdek legyen. Ám ez nem érvényesült a háború kitörése előtt egy héttel sem, amikor Ukrajna választhatott; semleges ország lesz, nem fog a NATO-hoz sem csatlakozni és akkor nem lesz háború, vagy nem vállalja, és lesz, ami lesz.

Ez utóbbi történt, és bár február óta Isztambulban zajlott az eddigi legsikeresebb tárgyalás, amikor öt kérdéses pontból négyben meg is állapodtak, előrehaladás máig nincs. Ha közös cél lenne a béke, a tárgyalások második fő célja a közös érdekek fejlesztése kellene, hogy legyen, hogy annak életbe lépése napjától ne haljon meg senki a háború miatt. A harmadik kívánalom az alkalmazkodás, ami ha nem utálnák egymást ennyire, nem is lenne nehéz, hiszen nincs a világon még két ilyen ország, ahol ennyi lenne a kettős útlevél vagy a vegyes házasság; az orosz és az ukrán valóban testvérnép. És ide csatlakozik a negyedik betű, a „C”, azaz a kreativitás, hogy a béke érdekében több, előremutató javaslatot kellene kidolgozni, legyen miből elérhetőt választani. Ezért fontos a semleges közvetítő szerepe, aki „józanul” mérlegeli mindkét fél érdekeit, álláspontját. Máig nem látszik, ki lehetne az az államférfi, aki alkalmas lenne a tisztségre és azt vállalná is. 

Az utolsó betű, az „E”, azaz establish, megállapítás, elfogadás – mert nem elég a tűzszünet, olyan tárgyalás kell, amelynek eredményeképpen hosszú távú, békés kapcsolatok kezdődhetnek a felek között. Ki tudja, milyen messze van ettől a világ? Ami viszont közel van, az energiaválság Európában, hogy megszűnt Ukrajna gazdasága, ha pedig a bizalom- és hírnévvesztést nézzük, Oroszország a legnagyobb vesztes, egyébként mindazok, akiknek semmi közük a háború kirobbantásához; az orosz emberek, a kultúra vagy a sportélet képviselői. 

A sok rossz hír között egy jó: kiderült, hogy Magyarország energiahelyzete nem rossz. Van szénbázisunk hagyományos erőművekhez, rendelkezünk biogáz- és geotermikus potenciállal, az atomenergia mellett pedig be lehet vetni a szélerőműveket, a napenergiát akkor is, ha az elmúlt húsz évben nem a patrióta gazdaságpolitika volt a jellemző.