Európa legnagyobb befogadó országa a migráció szemszögéből

Az utóbbi mintegy tíz évben bevándorlási szempontból Törökország történetét leginkább a szomszédos Szíria befolyásolta; a 2011-ben kitört háború miatt akkor indult el az első komoly menekülthullám. Az 1951-es genfi egyezmény szerint Törökország csak az Európából érkezőket tartja menekültnek, azonban a szírek is jogosultak az ideiglenes rendelettel szabályozott automatikus átmeneti védelemre. Ez azt jelenti, hogy az érkezők munkát vállalhatnak, ingyenes egészségügyi ellátásban vehetnek részt, ingyenesen tanulhatnak és érvényes rájuk a visszatoloncolás tilalma. Az átmenetinek gondolt helyzet ma is fennáll, mert Szíria még mindig nem stabil állam, Törökország pedig állami és lakossági szinten is kezdi unni a terhet, amit a területén élő mintegy ötmillió menekült jelent (Törökország lélekszáma 84 millió fő, közülük 3,7 millió a regisztrált szíriai.)

A Szíriából menekültek 80 százaléka él szomszédos országokban, legtöbbjüket, 55 százalékot Törökország fogadta be. Jellemző, hogy 2011 óta 700 ezer szír gyerek született a hatalmas tranzitországban, ahova 2018 óta már inkább irreguláris afgán migránsok érkeznek. Jelenleg 330 ezren élnek ott nemzetközi védelem alatt, közülük mintegy 125 ezer az afgán. Hogy hol vannak a többiek? A török kormány, hogy elősegítse az integrációt, tudatosan csökkenti a menekülttáborok számát, és mivel a hazai munkavállalók harmada is az informális gazdaságban dolgozik, ott találnak munkát a migránsok is. Ezzel együtt a török állam küzd a menekültek további beáramlása ellen; először a szíriai, majd a török–iráni határon is falat építettek. Próbálják érvényesíteni az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ajánlásait, de nem sok sikerrel, mert csak keveseket sikerült harmadik országba áttelepíteni. A támogatott, önkéntes hazatérésnek sincsenek igazán hívei. Marad a harmadik ajánlás, a helyi integrációs politikák megvalósítása. 

Nő azon szíriaiak száma, akik nem is tervezik a haza- térést. Berendezkedtek a török körülmények között, a he- lyi lakossággal viszont nőnek a feszültségek. Bár a harmonizáció részeként a gyerekek együtt tanulnak, a felnőtteknek nyelvi kurzusokat szerveznek, igyekeznek visszaszorítani az arab nyelvű tájékoztatást, a migránsokat a török tartományokban, városrészekben kvóta szerint telepítik le, korlátozzák a szabad mozgást – aki hazalátogat Szíriába, nem térhet vissza Törökországba –, ugyanakkor a török lakosság 83 százaléka szeretné, hogy a menekültek ne kapjanak választójogot, állampolgárságot is csak kivételes esetben. 

Az Európai Unió is tart attól, hogy Törökország egyszer csak megnyitja határait; ezért nyújt humanitárius és fejlesztési támogatást, és folytatja igen lassú ütemben a csatlakozási tárgyalásokat azzal a Törökországgal, ahol jövőre nemcsak választások lesznek, de az államalapítás százéves évfordulója is.