Több mint negyvenen pattantak fel az ötven köbcentis veterán segédmotorokra Tapolcán

Érkeztek érdeklődők a Dunántúl minden pontjáról, például Sopronból, Szombathelyről, Budapestről, de még Dabasról is és egy németországi rajongó szintén beállt a sorba. A szokásnak és az időpontnak megfelelően szinte mindannyian tréfás jelmezt, fejdíszt öltöttek, néhányan még a motort is kidekorálták az útra, mások transzparensekkel készültek és akadt, aki verset írt az alkalomra. Ezúttal a kőkorszaki tematikát helyezték előtérbe, Frédi és Béni, az Ökörkör világába cseppentették vissza a szép számú érdeklődőt. A balatongyöröki Szépkilátótól indult a menet több részletben, a biztonságos közlekedés érdekében, hiszen a kismotorokkal nem tudtak 30-40 kilométeres átlagsebességnél gyorsabban haladni. A legrövidebb idő, öt óra alatt Krejczinger Tibor ért vissza a nyolcvanas évekből származó Jawa Mustanggal, a többiek hat-hét óra alatt kerülték meg a tavat a hideg idő ellenére. Igaz, kényelmes tempóban, többször megállva, és egy alkalommal a zápor is lassította a haladást. De egy kivétellel mindenki teljesítette a távot, igaz, néhányan csak kisebb körre vállalkoztak, mások pedig menet közben csatlakoztak, de a kiindulási helyre rendben visszaértek. Fegyelmezetten gurultak a veteránok, köztük pár Puch, Verhovina, Babetta, a sereghajtó pedig egy háromkerekű Piaggio Ape volt, mint szervízkocsi. Az egyesület vezetői örömmel fogadták, hogy sok fiatal csatlakozott hozzájuk, a legifjabb 15 esztendősen tartott a csapattal. A résztvevők annyira jól érezték magukat, hogy már most elhatározták a jövő évi indulást, ha esik, ha fúj.