Kollégánkat is kitüntették az 56-os szervezet veszprémi jubileumi ünnepségén

Pintér Kornél, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet elnöke köszöntötte az ünneplőket. Elmondta: amikor 1956. november 4-én a szovjet terrorállam hadereje lerohanta Magyarországot, köztük Veszprémet is, akkor Budapest után Veszprémben voltak a legnagyobb harcok. Majd amikor a megszállók '56 november 8-án megkezdték a veszprémi várbörtönben, valamint a Megyeháza pincéjében fogva tartott ifjú nemzetőrök deportálását a Szovjetunióba, akkor Budapest után a legtöbb személyt Veszprémből vittek el. Kijelentette, Veszprém most élő polgársága büszke lehet az 1956-os forradalom és szabadságharc legendás napjaiban élő elődjeikre. 

Közösségük megalakulásakor a Veszprémből egykor elhurcolt 90 honfitársunk közül több mint harmincan csatlakoztak hozzájuk, és tíz évvel ezelőtt, amikor a törvényszék épületének oldalán a deportáltak emléktábláját avatták, még tizennyolc egykori túlélő volt jelen, mára csak Suri Kálmán bajtársuk maradt, aki a Veszprémben még élő utolsó egykor a Szovjetunióba deportált személy.

Úgy fogalmazott Pintér Kornél: sajnos egyre többen vannak azon 56-os bajtársaik, akik a hadak útját járva már nem lehetnek közöttünk. 

– Ilyen bajtársunk volt alapító elnökünk, a tizenkilenc évvel ezelőtt elhunyt vitéz Németh László elnök, akinek ezen szavai indítanak minden megemlékezés szervezésére: "Ha egymásért nem harangozunk, értünk sem fog senki" – idézte a nagy elődöt az elnök. 

– Nekünk hátul maradóknak ezért kell folyamatosan emlékezni és emlékeztetni, hiszen egy idő után az egykori résztvevők már nem mondhatják el az igazságot. Pedig ők életükkel, életútjukkal példázták a lánglelkű magyar hazafi székesfehérvári megyéspüspök, Prohászka Ottokár szavait: „Légy olyan, mint a madár, mely alól, ha kivágják a fát, nem zuhan le, hanem még magasabbra repül". Az 55. évfordulón, csupán tizenkét évvel ezelőtt rendezett megemlékezésünkön a széksorokban helyet foglaló bajtársaink összesen több mint 250 évet töltöttek 1945 óta a bolsevista diktatúra börtöneiben – fogalmazott Pintér Kornél. 

Hozzátette, közülük is kiemelkedtek néhai vitéz Szarka János és a még ma is élő vitéz Molnár József, a maguk rabságban töltött 14-14 évével. 

Brányi Mária, Veszprém alpolgármestere arról beszélt, kevés olyan szervezet van, amely hosszú évtizedeken át tud emberségből, hazafiasságból, nemzettudatból példát mutatni, amiért köszönet jár. Kiemelte, nemcsak az elődök iránti tiszteletet képviseli a szövetség, hanem jó példát mutat a fiataloknak is, ez a példaátadás. Ez az örökségátültetés az, ami a nemzet javát szolgálja, és ami miatt el tudjuk azt hinni, hogyha ilyen sorfordító helyzetek alakulnak, akkor mi is képesek leszünk azért, hogy összefogjunk és tegyünk hazánkért és nemzetünkért, húzta alá. 

A rendezvényen bensőséges hangulatú, személyes hangvételű beszédet mondott vitéz Nagy Károly címzetes apát, székesegyházi kanonok, a veszprémi Szent Mihály-bazilika főszékesegyház nyugalmazott plébánosa. 

Az eseményen a Szirt Együttes adott hangversenyt, Pintér Zselyke pedig szavalatával tette még ünnepibbé a napot.