Vagy elfogadjuk a természet törvényeit, vagy kihalunk

Erre figyelmeztet legutóbbi közleményében az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi). A biodiverzitás az élet megjelenési formáinak sokféleségét jelenti egy vizsgált területen. Ennek minél természetesebb, globálisan a legmagasabb szinten maradása fajunk létezésének alapja, hiszen enélkül nincs élelem, gyógyszer, de tiszta ivóvíz és levegő sem. Az élet sokféleségét általában három szinten értelmezik. Az első típus az úgynevezett genetikai diverzitás, amit egy rendszertani egységen, például családon, nemzetségen, fajon, vagy annak egy csoportján, populációján belül vizsgálnak. A második fogalom az úgynevezett a fajdiverzitás, ami megmutatja, hogy adott területen hány faj található. A leggyakrabban, ha csak biodiverzitásról beszélnek, ezt a fogalmat értik alatta. A harmadik típus pedig az ökológiai diverzitás. Ez az élőlényközösségek, különböző erdők, gyepek, mocsarak, lápok, nyílt vizek és más élőhelyek vizsgált csoportjainak mennyiségi és minőségi jellegeire, valamint a közöttük levő együttélési kapcsolatok sokféleségére utal. A biológiai sokféleség e három szintje erősen összefügg, ezért a biodiverzitás megőrzése során mindhármat egyszerre kell figyelembe venni.

Arról, hogy ez a gyakorlatban, a mindennapi élet szintjén, főként a gazdálkodók körében mennyire ismert, Ware Borbálát, hegyesdi biogazdálkodót, a Közép-dunántúli Biokultúra Egyesület elnökét kérdeztük. Úgy fogalmazott, hogy vannak pozitív, előremutató jelek ezen a területen hazánkban is. – A gazdálkodók a támogatási rendszeren keresztül tulajdonképpen kénytelenek megismerni és alkalmazni azokat az eljárásokat, amelyek a biodiverzitást segítik. Az európai uniós és az állami támogatások egymást kiegészítve eleve úgy épülnek fel, hogy rávezessék a gazdákat a környezetkímélő eljárásokra. Ez Veszprém vármegyében is sok helyen tetten érhető, elég, ha csak az évelő kultúrákban, szőlőben, gyümölcsösben, dísznövényeken alkalmazott és bevált ragadozó atkát említem, ami a növénykárosító atkák természetes ellensége. A módszer hatalmas előnye, hogy természetes biológiai megoldásként csak a káros atkákat pusztítja el. Hasonló példákat lehetne sorolni a talaj minőségének javítását szolgáló gombákról is. A jelenlegi tendenciák biztatók, ám fontos feladat hárul még a szakemberekre a tájékoztatás kapcsán, annak érdekében, hogy minél előbb, minél többen ismerjék meg a környezetkímélő eljárásokat, s magát a biodiverzitás jelentőségét. Ami konkrétan minket illet, a Közép-dunántúli Biokultúra Egyesület terveiben szerepel szakirányú tanfolyamok, tájékoztató programok szervezése, ahogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is kiemelt feladatként kezeli az információáramlást – fogalmazott Ware Borbála.

Ami az ÖMKi-t illeti, szakemberei jelenleg olyan termesztési gyakorlatok kidolgozásán és elterjesztésén dolgoznak, amelyek az ember által erősen használt területek biodiverzitását igyekeznek növelni, annak mindhárom szintjén. Így többek között célul tűzték ki a szőlő, alma, paradicsom és fűszerpaprika sorközeibe olyan növényfajok telepítését, amelyek számunkra fontos „ökoszisztéma-szolgáltatásokat” nyújtanak. Csökkentik a víz és a szél okozta talajelhordást (eróziót), természetes úton növelik a talaj tápanyagtartalmát, kordában tartják felszínének hőmérsékletét. Eközben a vetett fajok nektárjukkal élelmet biztosítanak a megporzó rovaroknak, menedéket, szaporodási helyet nyújtanak az olyan hasznos ragadozó ízeltlábúaknak, mint a pókok és a katicák, nem engednek teret az idegenhonos özönfajoknak, például a parlagfűnek. Mindez a gazdákat segíti, hogy a lehető kisebb ráfordítással minél jobb minőségű élelmiszert legyenek képesek termelni hosszú ideig.